MIÉRT JÁRJÁK A RÓKATÁNCOT?
MIÉRT JÁRJÁK A RÓKATÁNCOT?
Szindbád akkoriban úgy folytatta életét, mint egykor Sherami Párizsban, amelyből Paul de Kock regényt írt: ellátogatott az esküvőkre és lakodalmakra, akár hívták, akár nem hívták. – Ez jár nekem – mond Szindbád –, mert eleget szenvedtem a magam és mások házasságai miatt. Sohase árt egy-két jó tanács a fiatal pároknak. Ők nem ismerik még a házaséletet. Illő, hogy mi, tapasztalt emberek mellettük legyünk. – Felvette szalonkabátját, drogista ismerősénél beszagosította magát, megállott a templomok mellett, ahol a násznép volt gyülekezőben, és a kántor a Nászinduló szólamait próbálgatta orgonáján.
Akkoriban két helyen tartották többnyire a lakodalmakat, a Soroksári utca és környékén, az itt lakó muzsikus cigányság, valamint Óbudán az ottani polgárság, amely még ragaszkodott ősi hagyományaihoz.
A cigányok esküvője többnyire a Kálvin téri templomban történik, mert az annak a városkának van a közelében, ahol a szép cigánylányok megigézik a cigánylegényeket. Szindbád nagyon jól tudta, hogy milyen nagyon jó dolog az, amikor a banda már hetekkel előre félrerakosgat a keresetből valamely esküvői célra. Gyűlnek a garasok, gyűlnek a pengők, szaporodik a banda vagyonkája arra az egy napra, amikor az „egész szakácskönyvet megfőzik” a lakodalomra, minden finom bort megisznak, ami a környéken kapható, és minden tányért, csészét összetörnek a lakodalom örömére.
Nem is igazi cigánylakodalom az, amely ne tartana legalább két nap, két éjszaka. Készülni kell legalább jó előre az eseményre, a főzéssel, sütéssel. Néha, ha valamely nevezetesebb prímás leánya megy férjhez, mint például Kóczé kisasszony az ifjú Magyaryhoz, az egész Ráday utca minden házában sütöttek valamit a cigánynék a lakodalom napjára.531
Itt egy pulykát, ott egy libát, máshol malacot, mézeskalácsot, dióskiflit, de olyan mennyiségben, mintha ezer lakodalmas vendégre számítanák az eledeleket. No hát, ha kerek ezren nem is voltak a vendégek, de néhány százan bizonyosan lehettek, akik különböző időben jöttek, mentek, este, éjjel, hajnalban, reggelire, ebédre vagy uzsonnára, mert addig nem szedték le az asztalt, amíg Magyaryék és Kóczéék minden barátja, ismerőse jól nem lakott a lakodalomban.
Muzsikaszóval mentek el a cigányok a messzire lakó ismerősökért, és úgy ültették be a fíákerbe, mint akár követválasztáskor. Egy cigány a bakon húzta, egy másik a kocsi belsejében. Traktálták nótával, amíg a lakodalmas házhoz értek, ahol a második emeleten már ember és asszony egymás ölében ült, egymás fejetetején táncolt, mert mindig volt egy soros banda, amely a talp alá valót húzta.
És csodálatosképpen ebben az emberbozótban, amelyben úgy nyíltak a cigánylányok, mint a vadrózsák: mindig és mindig találódott egy üres szék (igaz, hogy néha a harmadik szomszédtól kellett kölcsönkérni), akadt egy báránygerinc vagy egy sült galamb, zsírral bőségesen leöntött kappanpecsenye vagy egy darab lakodalmas torta és egy hely az asztalnál az ingujjra vetkőzött két após közelében. Az apósok, az öreg Kóczé Anti és az öreg Magyary ugyanis azzal is töltötték az időt a gyermekeik lakodalmán, hogy felváltva hegedültek egymásnak.
– Ajánlom ezt a nótát az én kedves nászuramnak! – mond Kóczé Anti, akiről dőlt a víz a lakodalom második napján, és elővéve hegedűjét, ritka, régi nótát játszott el az asztalnál mellette ülő Magyary Imrének.
No de elhozta magával Debrecenből a fia esküvőjére az öreg Magyary is a hegedűjét.
– Én pedig ezt a nótát ajánlom ipamuramnak! – felelt Magyary Imre egy másik, még régibb nótával, amelyet tán nem ismert a világon már senki rajta kívül.
Így folyt két nap, két éjszaka a két öreg prímás barátkozása a gyermekeik lakodalmán.532
Dehogyis tudott elmozdulni Szindbád a lakodalomból, amíg nóta volt a szárazfában.
Persze nagy divatban volt ott a szerelem is, ahol ilyen ritka muzsika dédelgeti a szíveket.
A cigánylányok szeme csillagból van, az arcuk pedig hajnali homályból, a hajuk fekete selyemből, a derekuk virágszárból. Ott volt pedig a lakodalmon minden régi cigányleány, aki akkoriban a Ráday utcában és környékén élt. A lakodalmas házak levegője amúgy is alkalmas arra, hogy az embernek kedve kerekedjen a nősüléshez. Hiszen itt van kéznél Teca, Vica, Tea, Mica – ahogy akkoriban a legszebb cigánylányokat nevezték a városrészben.
Teca egy nagybőgősnek volt a lánya, és pirosból és zöldből volt a szoknyája. Kis aranykarika a fülében, korállal. A leheletének olyan illata volt, mint a legfinomabb csemegeszőlőnek.
Az első táncot vele járta Szindbád, és megesküdött, soha még ilyen táncosnője nem volt.
Vica a cimbalmos lánya volt, és fekete fátyol volt az arcán, mert akkoriban szerelmi csalódásban szenvedett. De a fátyol alól is úgy perzselt a szeme, mint az éjszakai parázs. Szindbád nem győzte a fejét kapkodni a sütögető szempár elől. Ha megfordult: még a hátán is érezte. Mikor első nap beesteledett: már őt választotta menyasszonyának.
De kireggeledett az idő, a hiábavaló szerelem és epekedés mellett a gyomor is megkívánta a magáét. A cigányok és uraságok gyomráról pedig Ica, a kontrás lánya tudott legjobban gondoskodni, mert ismerte mindazokat a szereket, amelyekkel a beteg gyomrokat kell gyógyítani a korhelykedés után. Az Ica borlevesétől a halott is talpra állott, amellett olyan nyájas volt a szája, mint a mesemondás, mint az angyalok mesemondása, amikor gyógyszerét kínálgatja. – Meghosszabbítja az életet, amit megrövidített a szerelem! – mondta a bűbájos, aki éppen abból a szempontból látszott a világon lenni, hogy helyrehozza azt, amit a többi lány vétett a férfiak egészsége ellen.
És Ica meggyógyította a lakodalom második napjára Szindbádot, mintha az akkor kezdte volna elölről a mulatozást; meggyógyította533 Micának, aki a cigányvajda leánya volt, és éppen ezért elbizakodott és elkényeztetett, ami abból is kiviláglott, hogy nem várta meg, amíg Szindbád annak rendje és módja szerint letérdepel előtte, hogy ilyenformán elmondja azt, ami a szívét nyomná, hanem Mica magától perdült táncra, és kígyózó derékkal, toporzékoló bokával, ágaskodó lábfejjel, térdig emelt szoknyában odaperdült, mint egy nőstény csiga a magányosan gubbaszkodó Szindbád elé.
– Szerette már cigánylány uracskámat? – kérdezte Mica a lakodalom második napján, amikor már mindenkit meghódított az uraságok és cigánylegények között, még a vendégségbe jött öreg grófokat és nyugalomba vonult prímásokat is, mert az volt a szokása, hogy mindenkit meghódítson maga körül, mint ez a vajda lányához illett.
– Nem szeretett engem még senki se ezen a kerek világon – felelt Szindbád szokásaként, mert mindjárt észrevette, hogy hová megy ki a leány kérdése.
– No, hát ezen nem kell búsulni, mert az igazi szerelem még hátra van uracskámnak. Mutassa a tenyerét! – szólt a vajda lánya, megnézte Szindbád kezét, és nyomban felkiáltott, hogy jóslata beválott, mert a szerelem vonalát éppen most pillantotta meg a férfi tenyerében.
– Fekete szemű, fekete hajú lány nincs az ismerősei között? – kérdezte Mica, a vajda lánya.
– Egy volna. Az, aki éppen a kezemet fogja.
– Hát csak gondolkozzon ezen a lányon, uracskám – felelt Mica, és azt hitte, hogy kacérságával, kedvességével, őszinteségével Szindbádot is meghódította, mint eddig mindenkit a lakodalmi vendégek között.
Csakhogy Mica most az egyszer tévedett.
A cigánylakodalmak végén, mikor már minden jóból kivették a részüket a mulatozók, mikor már minden táncot eljártak, minden nótát elénekeltek: a rókatánc szokott következni, amit magánosan járnak a fiúk és férfiak. Lekuporodnak a földre, és egymagukban járják a rókatáncot. A bánat tánca ez. Nem kell nő hozzá, csak egy534 földbe ásott lyuk, amelyet körültáncol a legény. Szerelmi csalódás után szokás táncolni.
Szindbád nézte a táncot, és úgy megszerette azt, hogy nyomban kijelentette, hogy ez a tánc az ő tánca. És még két deci erős bort ivott, hogy magát megerősítse elhatározásában. S így nőtlen maradt.
[1931]535
