2
2
Nagyatyám így folytatta:
– Tudni kell a dolgokhoz, kedves barátom, mielőtt az ember valamely kérdésnek az érdemleges tárgyalásába kezd. Az időjárás csak amolyan késő őszi időjárás, egyik nap fúj, a másik nap becsorog az eső a háztetőn, öreg embernek lehet ez kellemetlen, de a nyúlnak egyáltalában nem kellemetlen. Nem forog abban a veszélyes helyzetben, hogy keményre való megfagyasztás céljából kiakasztanák őkelmét a házeresz alá vagy az erkélyre, ahol macska el nem érheti. Akármit evett a nyúl nyáron, bármivel táplálkozott a mezei határoknak, káposztáskerteknek ez a kis ínyence: – ilyen időjárás mellett még nem érheti el a vadízét, vadszagát, amely a karácsony körüli, új esztendői időjárás mellett, az országos fagyoknál, hófúvásoknál, a ropogós időben könnyen elérhető… Amikor olyan kőkeményre fagy a házeresz alatt légtornászó tapsifüles, hogy embert lehetne vele agyonütni. De hol vagyunk még ettől a becsületes időjárástól? Alig van Vendel napja: a nyúlnak az ízén a szakértő még azt is megérzi, hogy vén kan vagy esztendős nőstény volt a pecsenye. Márpedig az ilyen kérdések csak a gusztust háborgatják a pecsenye élvezeténél, nem nagyon mozdítják elő az étvágyat. Én mindjárt ki is jelentem, hogy a vén kant nem szeretem, mert az ember a maga életére gondoljon csak, ha azt akarja tudni, hogy mi történnék vele, ha lepuffantanák valamely hajtóvadászaton!…
A pincér, bár ifjú legény volt, a pincérek ismert elszántságánál fogva: kijelentette nagyatyámnak, hogy a konyhán terítékre váró nyúl nem vén kan…
Nagyapám legyintett:
– Ezt talán csak egy ember mondhatná meg teljes bizonyossággal, ez pedig nem a budapesti állatorvosi intézet igazgatója vagy az állatkert nagyérdemű igazgatója, hanem az az ember, aki a nyulat meglőtte.
– Hogy tetszik ezt gondolni, tekintetes uram? – kérdezte a pincér, hogy az öregúr mégiscsak belelovalja magát valamely szakkérdésbe, és a nyulat ki lehet hozni a konyhából.
– Azt úgy gondolom, kedves barátom, hogy nem Aranyosit kell megkérdezni az ilyen dolgokban, hanem valamely régi vadászembert, aki már látott vén nyulat agárkölykekkel pofozkodni, mint260 akár a kandúrmacska is elrakja néha a kutyát. Ezenkívül a vén nyúl másként hal meg a lövés után, mint a fiatal nyúl. Néha még a puskavesszővel is a tarkójára kell ütni, hogy megnyugodjon sorsában. Azt pedig senkinek se tanácslom, hogy kutyával fogott vén nyulat a kabátja alá, az inge alá dugjon, mert ha még van élet a nyúlban, az nyomban használja körmét, mintha gödröt, fekvésnyi helyet akarna ásni magának az ember lágy részében, a gyomrában is. A vén nyúl még akkor se biztos, ha már fejest bukfencezett. De különben más okom is van arra, hogy a nyúlpecsenyét szemügyre vegyem, mielőtt vállalnám fogyasztását. A gombócára és levére is kíváncsi vagyok, kedves barátom! – mond nem minden célzatosság nélkül nagyatyám, mint egy sokat tapasztalt ember. A pincér elvonult a konyha felé.
