3
3
Szent Mihály úgy érezte, hogy valamiképpen nem kedvezett neki Szoboszlai közbeszólása, egyik-másik bizalmas barátja mosolyogni kezdett az orra alatt, a figyelem lanyhult Róza további sorsa iránt, ugyanezért nyomban Kőbányán folytatta utazása történetét, mintha Szolnok csak pohár borocska felhajtásnyira volna Kőbányától.
Szent Mihály elmondta, hogy az éjszakai utazás után nagyon megszomjazott, ugyanazért elhatározta, hogy Kőbányán száll ki a vonatból, ahol azt a híres kőbányai sört mérik. Önkéntes korából emlékezett a Sörkertre, ahol többször megfordult önkéntestársaival. A Sörkerthez kis szálloda is tartozott, mint „az angol regényekben” (hangsúlyozta Szent Mihály), ugyanezért elhatározta, hogy cókmókját a régen ismert kis szállodában helyezi el.
– Más ember a Pannóniában vesz szállást, ha Pestre megy, de én amúgy se aludni mentem Pestre. Bár nem lett volna tán káromra, ha nevem az „Idegenek Névsorá”-ban megjelenik. De mindig szem előtt tartottam, hogy boldogult apósom hagyatékából utazom, ezért takarékoskodni kell a pénzzel. Egy adóhivatalnoknak nem jár ki, hogy a Pannóniába szálljon, bár családi származására nézve, akár a Grand Hotelben is vehetne kvártélyt, ahol minden második vendég külföldi herceg vagy gróf.
…Utazásai történeteinek ezzel a fordulatával valóban sikerült Szent Mihálynak újabb figyelmet ébreszteni maga iránt a már-már kiábrándult hallgatóságból. Senki se volt a társaságban, aki valaha a kőbányai Sörkertben szállott volna meg, hanem többnyire a Kerepesi úton.
Szent Mihály elmesélte, hogy a Sörkertben mindent a régiben talált. Jó meleg volt a belső szobában, friss tűz ropogott a vaskályhában, piros képű asszonyság foglalatoskodott a söntésben, csak a kasszírnő volt más, mint akinek önkéntes korában csapta a szelet. „Magdi innen Temesvárra ment” – felelték neki, amikor a régi314 kasszírnő után tudakozódott. De viszont már frissen csapolt sört tettek elébe… – Mi, vidéki emberek, nem is tudjuk, hogy mit jelent az, hogy korán reggel frissen csapolt sört lehet kapni egyes helyeken a fővárosban… A legfinomabb minőségű, úgynevezett kiviteli sört, mert a sörgyár tisztviselői is odajárnak gábelfrüstökre, ők maguk gondoskodnak arról, hogy a Sörkertben a hordó mindig frissiben kerüljön csap alá. Sohase lehet megtudni, hogy mi történt a régi sörökkel. Valószínűleg a kocsisok isszák meg.
Szent Mihálynak ez az előadása határozottan sikert keltett tisztviselőtársai között, akik egész életükben a savanyú vinkó mellett frissen csapolt söröshordókról ábrándoztak…
– Csak nem akarja Szent Mihály elhitetni, hogy a pörkölt is friss volt korán reggel? – kérdezte gúnyosan Szoboszlai a szomszéd asztaltól.
– Nem került gáblira a sor. Mert finom sonkát ettem, barna pecsenyezsírban, két tükörtojással. Az első és a második tükörtojás között felhajtott füles pohárnyi sör talán a legjobb volt, amit valaha életemben ittam – mond megfontoltan Szent Mihály, mint egy komoly utazóhoz illik, aki jól megnézett mindent, ahol megfordult.
– Ezt az ételt hemendeggsznek hívják a fővárosban – fejezte be előadását pillanatnyilag Szent Mihály.
– Mint akár a birkatokányt „Ájristyú”-nak – felelt Szoboszlai még mindig lenéző hangon.
