A ranglista kialakulása
A ranglista kialakulása
A domesztikáció körülményei között a kutyák természetesen nem annyira csoportállatok, mint a farkasok. Az ember nem tartja csoportokban a kutyákat; a domesztikálás közben is gyengítette a csoportalkotó magatartást. A legtöbb kutyát arra használják, hogy vadászatnál, pásztorkodásnál, házőrzésnél stb., egyedül, legfeljebb még egy-két kutya társaságában dolgozzék. Ennélfogva az erős csoportalkotási hajlamnak nincs semmiféle szelekciós előnye. Ráadásul a szuka gyors nemi ciklusa (kétszeri tüzelés - szemben a farkasnál ismert évi egygyel), és gyors nemi érés (rendszerint egy év, míg a farkasnál két-három esztendő) azt eredményezte, hogy a kutya "éves ciklusában" - és egész életében - kevesebb idő és tér jut a társas életnek, mint a farkasnál. Ennek ellenére a kutyánál is megtalálhatók mindazok a magatartásminták, amelyek a farkas szociális kapcsolatait jellemzik.
A csoportban a rangelső állatra azt mondjuk, hogy uralja a csoport többi tagját. Az uralás és az uraló (dominancia és domináns) kifejezések az etológiában egyszerűen az alá- és fölérendeltség, vagyis lényegében a gyengeség és az erő ellentétét jelentik. A rangsorban következő egyed uralja valamennyi többi társát - a legerősebbet kivéve -, és így tovább lefelé; bizonyos kivételekkel. A felnőtt, normális temperamentumú kutyáknál a következő szabályok érvényesülnek a társas dominanciában.
A nagy kutya uralja a gyengébbet. Domináns szerepe van a teljesen kifejlődött kutyának az azonos erősségű, de fiatal, éretlen állattal szemben. A szuka domináns a kannal szemben. Mindezek azonban csak alaptételek, és a gyakorlatban nagyon sok a szabályt erősítő kivétel. A kutya temperamentuma - a rossz (vagy inkább rámenős) vérmérséklet, az erőszakosság, a játékosság, a csoportalkotási hajlandóság, a gyávaság, a félénkség - gyakran sokkal nagyobb jelentőségű, mint a testalkat. Megtörténhet, hogy a fiatal kutya, melynek nincs tapasztalata, a rangsorban magasabbra jut, mintsem ereje engedné. Pusztán azért, mert az idősebb és erősebb kutyát az agresszív magatartás elriasztja attól, hogy az idegen és ritkán látott szomszédot megpróbálja féken tartani.
A kutyacsoportokon belüli rangsorral foglalkozó kutatások - melyek tárgya elsősorban egy-egy alom kölyök vagy elválasztott kiskutya volt - azt mutatták, hogy a rangsornak korántsem kell egyenes vonalúnak lennie. Rendszerint akad egy kutya, amelyik egyértelműen uralja a csoport valamennyi tagját, és ugyancsak van olyan állat, mely felett viszont a csoport összes többi tagja zsarnokoskodik. A középső kategóriákban azonban gyakran előfordul, hogy a szerencse dönti el a rangsort.
A rangsor kialakulása után rendszerint hosszú ideig változatlan marad. A már kialakult rangsor megváltoztatásához merőben új tényezők érvényesülése szükséges - hacsak nem arról van szó, hogy egyes állatok életkoruk miatt kiesnek a versenyből.
