Az uszkár nyírása
Az uszkár nyírása
Eddig azokról a kutyákról szóltunk, amelyeket trimmelni kell. Most következzen néhány olyan jellegzetes fajta, amelynek szőrzetápolása elsősorban nyírásból áll. Kezdjük talán az egyik legnépszerűbb és hazánkban legelterjedtebb ilyen kutyával, az uszkárral...
Íme, egy klasszikusan nyírt uszkár!
A bohókás, kedves, népszerű uszkárnak olyan dús, szép bundája van, amely egyenesen kínálja a lehetőséget a nyírási módok sokféleségére. A szakemberek még néhány évvel ezelőtt is az úgynevezett standard nyírást (klaszszikus nyírás) tartották az egyedül helyes - a standardnak megfelelő - nyírási módnak, ám az egyes országokban egyre inkább más és más módon kezdték "fazonra nyírni" ezeket a kutyákat. Annak érdekében, hogy azoknak az uszkárbarátoknak is a kedvében járjanak, akik kutyájukat nem standard nyírással akarták kiállítani, körülbelül negyedszázada leszögezték, hogy az uszkár modern "fazonja" (Toalett, 1960) is megfelel a standard követelményének. Ennek az a jelentősége, hogy ilyen formán a nemzetközik kiállításokon egyazon kategóriában versenyezhet a standard módon és a modern fazonra nyírt uszkár. Ha azonban egyformán kiváló minősítést kaptak, akkor bizony a standard kikészítésű példányt illeti meg az elsőbbség. A fent említett két típustól eltérő módon kikészített uszkárok nem léphetnek dobogóra.
Szőrminőségük alapján egyébként kétféle - gyapjas és zsinóros szőrzetű - uszkárt különböztetünk meg. A széles körben elterjedt gyapjas uszkár szerencsésebb helyzetben van: szőrzete bármilyen nyírási móddal kikészíthető, míg a ritkábban előforduló zsinóros szőrzetű uszkár bundáját csak a standard fazonra lehet nyírni. Az az uszkártulajdonos, akinek gyapjas szőrű uszkárja van, idejekorán döntse el, hogy nyírja meg kedvencét, mert az egyik fazonról a másikra való átváltáshoz - a szőrzet újranövése miatt - időre van szükség.
Most pedig lássuk a standard (klasszikus) nyírási formát.
A combot, a far- és az ágyéktájat egészen az utolsó bordáig nyírjuk rövidre, de a csánkot körülvevő "mandzsettát" hagyjuk meg. A mancsok szőrzetét nyírjuk, a lábujjak közti szőrzetet pedig eltávolítjuk. A hátulsó lábközepet a bokaízület mandzsettájáig hagyjuk szabadon. Ha a mellső lábakon nem hagyjuk meg a teljes szőrzetet, hanem mandzsettát formálunk - vagyis a standard szerinti két változat egyikét választjuk -, akkor a mellső lábközépet a lábtőízületig nyírjuk, a mandzsettát meghagyjuk.
A farok tövétől kezdve a szőrzetet a farok hosszúságának mintegy egyharmadáig levágjuk, így a farok kétharmadán megmarad a szőrzet.
A fejen először az állkapocs szőrzetét nyírjuk le, majd az orrhátat a stopig, mégpedig a szemektől kiindulva, felülről lefelé úgy, hogy a lenyírott részek a szem összekötő vonalát csak egy-két centiméterrel haladhatják meg. A felső ajkaknál megmarad a szőrzet. Annak érdekében, hogy a fülek jól "ráfeküdjenek" a fejre, az uszkár pofáján géppel vagy ollóval a fülkagyló tövéig nyírjuk rövidre a szőrzetet.
Nyírás után a szőrzet kiigazításával megformálhatjuk az uszkár végleges "fazonját", mégpedig a következőképpen.
A háton, a maron, a nyakon és a mellkason a szőrzetet ollóval alakítsuk a kívánt formára, mégpedig úgy, hogy a kiálló szőrszálakat levágjuk. A fejen arányosan magas "koronát" vagy "bóbitát" hagyunk. A fej és a fülek harmonikus formája érdekében ezeken a testrészeken ollóval alakítsuk a szőrzetet. Amennyiben a mellső lábakon meghagyjuk a teljes szőrzetet, úgy azt oszlopszerűen formázzuk meg. Ha a lenyírt végtagokon mandzsettákat hagyunk, ügyeljünk arra, hogy ezek egyformák legyenek. A farokvégén meghagyott szőrzetet gömbölyded vagy henger formájú bojtra vágjuk.
És mennyiben különbözik ettől a modern nyírás (Toalett, 1960)?
A mellső láb alsó részén a karmoktól az ötödik ujj magasságáig, a hátulsó lábak alsó részén pedig a mellső lábak megfelelő magasságáig, hagyjuk meg a szőrzetet. A fej és a farok szőrzetének kiigazítását a standard nyírásnak megfelelően végezzük. Az állkapocs alatt viszont egy centiméteres hosszúságban meghagyhatjuk a szőrzetet. Vigyázat: az úgynevezett kecskeszakáll nem fogadható el!
A kutya testén a szőrzetet úgy nyírjuk, hogy a hátvonalon többé-kevésbé hosszú, legalábbis egy centiméteres, moaré selyemhez hasonló bundát alakítsunk ki. A végtagok fölött és a bordatájékon a szőrzetet fokozatosan hoszszabbra hagyjuk.
Ezután következik a modern fazon végleges kialakítása. A fejen, ahol arányosan magas bóbitát hagyunk, valamint a nyakon, ahol a szőrzet hátrafelé a marig, elölről pedig a mellkas magasságáig töretlenül enyhe, ferde vonalban lankásodik - harmonikusan formázzuk meg az uszkár szőrzetét. A fül, az orrhát és körben a hátközép, továbbá a has övszerűen rövidre nyírandó. A mellső és hátulsó végtagok szőrzetét teljes hosszában "kikerekítve" hagyjuk meg. A mancsoktól fölfelé haladva, a szőrzet egyre hosszabb: a lapockatájékon, valamint a comb felső részén az állat nagyságától függően négy-hét centiméter lehet, de az úgynevezett "bugygyos ujj" kerülendő. A hátulsó lábak "nadrágját" úgy alakítsuk ki, hogy tipikusan uszkáros hatást keltsen. Végül is: akármilyen legyen az uszkár kikészítésével elért küllem (standard vagy modern vágás), ez semmi esetre sem befolyásolhatja a kiállításokon való minősítést, minthogy mindkét kikészítési módot egyazon kategóriában értékelik. De még egyszer hangsúlyozzuk: azonos minősítés esetén mindig a klasszikus kikészítésben elővezetett uszkárt részesítik előnyben!
Uszkár klasszikus vagy standard nyírás
Ollóval megfelelő formára alakítjuk
A felső ajak felett bajuszt hagyva géppel rövidre nyírjuk
Nyírógéppel rövidre vágjuk
Ollóval megfelelő formára alakítjuk
A felső ajak felett bajuszt hagyva géppel rövidre nyírjuk
Nyírógéppel rövidre vágjuk
Uszkár modern nyírás
A szőrhosszúság általában 4-7 cm
A szőrhosszúság kisebb
A szőrhosszúság még kisebb
A szőrt 1 cm-re rövidítjük
A felső ajak felett bajuszt hagyva nyírógéppel rövidre vágjuk
A szőrhosszúság általában 4-7 cm
A szőrhosszúság kisebb
A szőrhosszúság még kisebb
A szőrt 1 cm-re rövidítjük
A felső ajak felett bajuszt hagyva nyírógéppel rövidre vágjuk
