Az úszás
Az úszás
Hát igen, az úszást is tanítani kell! Mindenekelőtt leszögezhetjük: ritkán fordul elő, hogy a kutya eleve iszonyodjék a víztől. Ha mégis ezt tapasztaljuk, az esetek túlnyomó többségében bizony a gazda a hibás ebben is. Vannak, akik az egészen fiatal, a víztől még kissé idegenkedő kutyát bedobják a vízbe. Elvégre "úgyis tud úszni"... Nos, az ilyen kutya világéletében utálni fogja a folyékony elemet, és hat ökörrel sem lehet többé belekényszeríteni.
Mi tehát a megfelelő módszer?
Késő tavasszal vagy kora nyáron, amikor a víz kissé felmelegedett, menjünk el kutyánkkal valamelyik patakhoz vagy tóhoz, ahol olyan sekély a víz, hogy keresztülgázolhat rajta úszás nélkül. Amennyiben - várakozásunk ellenére - nem gázolna át magától a sekély vízen, menjünk át először magunk a túlsó partra. A legtöbb esetben a kutya azonnal követ minket, ha mégsem, akkor a túlsó parttól eltávolodva, csalogassuk magunk után. Ragaszkodása előbb-utóbb legyőzi idegenkedését, és követni fog bennünket. A kísérletet többször is megismételhetjük, mindaddig, amíg a kutya bátran át nem gázol a vízen. Ekkor már sokat elértünk kis tanítványunkkal, ha nem is mindent.
Az úszás remek mulatság
A következő gyakorlat valamivel nehezebb. Keresnünk kell olyan kissé mélyebb vizet, amely fokozatosan mélyül, tehát lehetetlen a kutyának az átgázolás, és úszásra kényszerül. Menjünk át a túlsó partra, majd hívjuk magunk után a kutyát mindaddig, amíg a vízbe merészkedő állat hasa nedves nem lesz. Először bátran követni fog bennünket, de rögtön megtorpan, mihelyt a víz ellepi a hasát. Némelyik kutya ilyenkor megfordul, és igyekszik vissza a biztonságos szárazföldre. Előzzük meg ezt a "hadműveltet": biztassuk a kutyát, és állandóan csalogassuk, hogy kövessen bennünket, és megjöjjön a bátorsága. Eleinte tanácstalanul áll majd a parton, esetleg nyüszítve rohangál fel és alá, majd megkísérli, hogy valamilyen kedvezőbb helyen átjusson szeretett gazdájához. Ilyenkor ne bosszankodjunk magatartásán, ne dorgáljuk meg, ne fenyegessük, hanem továbbra is csalogassuk. Különösen fontos a kitartás és a türelem; semmi körülmény között ne engedjünk a kutyának! Állandó csalogatás és hívogatás közben távolodjunk el ismét a túlsó parton a víztől mindaddig, amíg az állat már nem láthat bennünket. Ez az a pont, amikor csak-csak bátorságra kap a kutya, és ha nem nagy a távolság a két part között átússza a patakot vagy a tavacskát. Ez az a pillanat, amikor "agyon kell dicsérni"... Nem árt, ha valamilyen finom falattal is megjutalmazzuk, de a legfontosabb, hogy ezen a napon ezt a gyakorlatot már ne ismételjük meg újra! A vízhez való szoktatás legyen fokozatos. Ha türelmesek vagyunk, kis barátunk előbb-utóbb ráeszmél: a víz nem veszélyes, sőt kifejezetten remek mulatság - és hogy ő tud úszni!
