Civilizációs ártalmak.
Civilizációs ártalmak.
A kutyát - az emberhez legközelebb álló állatot - érintik talán leginkább a számos állatnál megfigyelhető ~. A nagyvárosi kutyatartásból adódó életformából szinte teljesen hiányoznak a természetes körülmények; az állat » ösztönei kisebb-nagyobb mértékben eltompulnak, helyenként még a veleszületett » viselkedésformák is elhalványulnak. A nagyvárosi tartással természetszerűleg együtt járó különböző ártalmak számottevően befolyásolják az eb viselkedését, szokásait. Egyes állatorvosok és állatpszichológusok szerint manapság a kutya egyre kevésbé ellenálló, mind gyakrabban jelentkeznek rajta kóros tünetek. Annál is inkább, mert a kutyatulajdonosok és az állatorvosok nagy része nem érti meg, nem is igyekszik megérteni az ebet; figyelmen kívül hagyja azokat a civilizációs hatásokat és ún. urbanizációs tényezőket, amelyek lényegesen módosíthatják viselkedését. Elsősorban különböző látási és hallási sérülésekre kell utalni, amelyek állandóan ingerlik az állat vegetatív (belső szerveit szabályozó) idegrendszerét és előbb-utóbb egész sereg kényszeralkalmazkodást váltanak ki benne. A városi élettel járó sérülés legjellegzetesebb tényezői: a tömeg, a lárma és a mesterségesen meghosszabbított nappal. A tömegtényező pl. növelheti a támadókészséget, de megnehezítheti a kölyökgondozást is. Az akusztikai tényezők (a forgalom szinte elviselhetetlen zaja, a különböző gépek fülsértő zúgása stb.) abnormális menekülési reakciókat válthatnak ki az állatból; félénkké, ijedőssé, bizonytalanná tehetik.
Mindezekhez még a divat is hozzájárul. Napjaink tenyésztési elképzelései jelentősen igazodnak a modern kor emberének életformájához. Az ebek zömét manapság nagyvárosi lakásokban tartják. Ebben a sajátos életformában, amelyben a kutya testi adottságainak kiaknázása, fejlesztése, de sokszor még minimális mozgatása is problémát okoz, a tenyésztés iránya mindinkább egyfajta kifinomulás felé fordul. Még az » őrző-védő fajták között is fokozatosan felváltja a robusztus testet a könnyű, elegáns alkat. Némi túlzással az mondható, hogy amilyen mértékben zsugorodik korunk emberének otthona, úgy lesz egyre kisebb (filigránabb) kutyája is. Van ennek a tenyésztési iránynak némi - bár kétes értékű - előnye: a mai fajták jóval "nemesebbek", szemre feltétlenül tetszetősebbek elődeiknél, de a kifinomodásnak megvannak az árnyoldalai is. A modern fajták sokkal kevésbé ellenállók a ~kal szemben. Nem véletlen, hogy szép számmal találhatók ideggyenge, félénk, túlérzékeny egyedek; napjaink kutyája gyakran válik neurotikussá; a neurózist elősegíti az állat krónikus stresszállapota is. Pl. a mindennapos "elhagyás", amikor a gazda dolgozni megy, egyfajta pszichózist válthat ki a túlérzékeny kutyában; a lakásban rendszeresen pusztítja, rongálja a tárgyakat - bútorokat, könyveket, ruhákat -, s főleg gazdája személyes holmiját. Ugyancsak ilyenfajta rendellenes viselkedés, ha a gazda hazatérésére a kutya túlzással reagál: egyik helyiségből a másikba rohangál, sőt néha összevissza vizel. Jellegzetes példája a kutyaneurózisnak az » alázatos mancsemelés és az ún. » rokonszenvsántítás is (» Pszichés sérülések, » Stresszhelyzetek).
