Ösztön.
Ösztön.
A » viselkedéskutatás egyik legfontosabb és legellentmondásosabb problémája az ~ fogalmának a meghatározása. Az ~ ti. az állati viselkedés legmeglepőbb jelensége; tkp. az állatok egész viselkedése ~ös, legalábbis abban az értelemben, amelyben szembeállítják az ~öst a tudatossal. Ilyen vonatkozásban kizárólag az embernek van tudatos viselkedése. Az ~nek a mai napig nincs ált. elfogadott meghatározása; a különböző meghatározások a következők:
1. ~ az állatnak minden olyan cselekedete, amely a tapasztalatoktól független; 2. az ~ az állat öröklött viselkedése; 3. az ~ egy funkciókörön belül lezajló cselekvési folyamat.
Az ~ös cselekvések megvalósulásának fő mechanizmusai a reflexek. Nem lehet azonban azonossági jelet tenni az ~ és a » feltétlen reflexek között, bár Pavlov nagy jelentőségű kutatásait mechanikusan és sematikusan értelmezve sokáig úgy vélték, hogy az ~cselekvés egymásba kapcsolódó reflexek láncolata. Az ~t azonban már csak azért sem lehet a reflexek láncolatára egyszerűsíteni, mert az ~cselekvés lényeges sajátossága éppen az, hogy indítékának forrásául meghatározott szervi állapot szükséges; ez megszabja az állat cselekedeteinek ált. irányát, és ha ez az állapot megváltozik, akkor módosul az állatnak a környezethez való viszonya is. Az ~ös viselkedést éppen az különbözteti meg a reflexlánctól, hogy jelen van egy ilyen szervi állapot, amely különleges jelentőseget kölcsönöz az állatra nézve bizonyos ingereknek, meghatározott mederbe tereli tevékenységét, vagyis a különféle reakciókat közös irányba, egységes egésszé szervezi.
Az etológusok egyébként ~ helyett manapság inkább az ~ös viselkedés, ill. az ~tevékenység (» Ösztöncselekvés) kifejezéseket használják. Egy kölyökkutyát pl. nem kell tanítani arra, hogy szopja az anyja emlőit, mint ahogy a pásztorkutyát sem, hogy tereljen, a vadászebet, hogy állja a vadat, a verekedő boxert, hogy torokfogásra törekedjen. A terrierek pl. jellegzetesen úsznak; a » szánhúzó kutyák pedig eleve "tudják", hogy a hóban összekuporodva kell aludniuk; ezek mind ~ös cselekedetek.
Az egyik jól ismert ~ kutyáinknál - amely egyébként bizonyíthatóan nagymértékben a hormonkiválasztastól függ - a vizelési viselkedés. Mindannyian tudjuk: a kölykök leguggolnak, ha vizelni akarnak, de a kölyökkort kinőve a kan felemeli az egyik hátulsó lábát, és oszlopra, fákra stb. vizel. Egyik-másik eb akkor kezd ilyenformán cselekedni, amikor a fogazata kialakul (5,5-6,5 hónapos korában), de van olyan kan is, amelyik csak kétéves korában kezdi felemelni a lábát. Ez tkp. a növekedés, a fejlődés gyorsaságától függ; attól, hogy mikorra érnek meg a herék, és mikor kezdik meg a hormontermelést. Ha pl. egy 8 hetes kölyöknek herehormon-injekciót adunk, azt tapasztalhatjuk, hogy az előidézi az ~ös reakciót: néhány nap múlva a kölyök fölemeli lábát a vizelésnél, akár egy felnőtt kutya.
Az ~ annyiban különbözik a tanult képességektől, hogy tapasztalat nélkül, természetes módon fejlődik ki; a tanult képesség pedig teljes mértékben a képzéstől függ. Ezért a legtöbb állatpszichológus, ha az ~ szót használja, hangsúlyozza, hogy az nem más, mint egyszerűen öröklött viselkedésforma. Ilyenformán, amikor a kutya ún. rejtélyes ~eiről beszélünk, tkp. bizonyos öröklött viselkedésformákról van szó, amelyek nagyon jellemzőek az egész fajra. Ilyen pl. a falkába tömörülés, az őrzés, az ugatás, a "vezető" viselkedése.
