átellenében
átellenében [t-e] határozószó és névutó
I. határozószó (személyragos és határozóragos) átellenemben, átellenedben stb. (kissé régies)
1. Arccal a szóban forgó személy felé fordulva; vele szemközt (I. 1), vele szemben (I. 1). Az asztalnál egy fiatal lány ült átellenemben. Az átellenemben ülő szőke lány hirtelen a szájam felé tartá a tenyerét. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, ritka) A szóban forgó személy iránt. Mai állása kormányunknak átellenünkben … valódi tavasz! (Széchenyi István)
II. névutó (régies) Vkinek, vminek átellenében: vkivel, vmivel átellenben (II); szemben, szemközt. A törések átellenében emelkedtek a friss hányású dombok. (Gárdonyi Géza)
