átellenes
átellenes [t-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en
1. Vmivel, vkivel szemben levő, fekvő v. álló. Átellenes irány, part, utca; a kapuval átellenes eperfa. Az átellenes befolyásos úr észrevette, hogy … az elevenre tapintott. (Vas Gereben) A fekete pók a szelence átellenes oldalában ült. (Gárdonyi Géza) || a. (növénytan) Átellenes levelek: olyan 1., amelyek a szár egy-egy csomóján egymással szemben erednek.
2. (irodalmi nyelvben, régies) Az előzővel v. már meglevővel ellenkező tartalmú, azt keresztező. A bűnös átellenes kérdések által szögletbe szorítva kénytelen magát megadni. (Jókai Mór) A politikában és szépirodalomban merőben átellenes – hátramenő irány dacára a nemzet érzi, mit nyert Petőfiben. (Vajda János)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (ritka, régies) Az a személy, aki vkivel szemközt helyezkedik el, aki térbelileg vkivel szemben van. Vkinek átellenese. Aladár lélekvesztőjét is vízre tették, abban ő maga ült, Erzsikét … emelve át átellenesnek. (Jókai Mór)
2. (elavult) Szemközt álló, levő ellenfél. Ezzel a szavával tökéletesen a porba vetette átellenesét. (Jókai Mór)
