átemel
átemel [t-e] tárgyas ige
1. Vmit, vkit átemel vmin, vmi fölött: felemelve vmely közbeeső akadály fölött áttesz, ill. közbeeső területen átvisz. Átemeli a súlyzót a feje fölött. Átemelte a zsákot a kerítésen. Andrásnak a parton ismét fel kelle venni Juditot, hogy átemelje a vízen. (Jókai Mór)
2. Helyéről felemelve vmely másik helyre juttat vmit, vkit. Átemel egy ládát a másik kocsira. Segítsen a koporsót átemelni a meleg szobába. (Jókai Mór) || a. <Vizet vmely szívó-nyomó készülékkel> emelve vmely más helyre juttat. A vizet szivattyúkkal átemelik a felső tárolóba.
átemelés; átemelhető; átemelő; átemelt; átemeltet.
