elenyésző
elenyésző [e-e; l-e] melléknév -en [e] v. (régies) -leg [e]
1. (irodalmi nyelvben) Olyan, aki v. ami elenyészik. Gyönyörű kilátás esik a romok ablakain át. Egyfelől a sík homokpuszta sárga, elenyésző látkörével … A sivatag szélén magas pálmák. (Jókai Mór)
2. Rendkívül csekély, jelentéktelen, alig észrevehető. Elenyésző kisebbség, töredék; elenyészően kevés. Az, ami nekem sok, még mindig elenyésző parány az összességben. (Jókai Mór) || a. határozói használat(ban) (ritka) Elenyészően. Egy falusi polgármesterség … elenyésző kicsi dolog. (Tolnai Lajos)
