kellemetlenség
kellemetlenség [e-e-e-e v. ë-e-e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Vminek kellemetlen (1–4) volta. A helyzet, az időjárás, az utazás kellemetlensége; modorának kellemetlensége. Egy szembesítés kellemetlenségének – már csak Kornél miatt sem – tettem ki magam. (Kosztolányi Dezső)
2. (gyak. többes számban) Kellemetlen dolog, cselekedet, mondás. Kellemetlenséget csinál, mond; kellemetlenségeket vág vkinek a fejéhez. Szándékosan kerültem, hogy egy jelenlévő … úriemberről kellemetlenségeket mondjak. (Krúdy Gyula)
3. Kellemetlen eset, helyzet; kellemetlen, bosszantó, bántó bonyodalom, baj. Kellemetlenségbe kerül; kellemetlenségbe kever vkit; kellemetlenséget okoz vkinek. Ne feleselj, mert kellemetlenség lesz belőle. Örökösen kellemetlenségei vannak mindenkivel. Mindig csak kellemetlenségeket csinál. Folyton érték kisebb-nagyobb kellemetlenségek. (Mikszáth Kálmán) Valami kellemetlensége akadt az adóhivatalban. Tudod, ilyen kellemetlensége – és tréfás mozdulattal jelezte a pénzelkezelést [= sikkasztást]. (Kosztolányi Dezső)
