kendőz
kendőz [e] tárgyas ige -tem [e], -ött, -zon (választékos)
1. (gyak. kissé rosszalló) <Arcát> szépítőszerekkel keni. Kendőzi az arcát. || a. (gyak. kissé rosszalló) Kendőzi magát: festi az arcát. Tűkörét bámulja és magát kendőzi … (Arany János)
2. (ritka) <Vminek az eredeti színét, kopott v. csúnya voltát> elfedi, leplezi. Nem palota volt az öreg Toldi háza, | Nem is kendőzé azt festék színe-máza. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, rosszalló) <Fogyatékosságot, hibát> palástol, leplez. Üres frázisokkal kendőz vmit. Kendőzi hibáját.
Igekötős igék: elkendőz.
kendőzget; kendőző.
