kitesz
kitesz ige
I. tárgyas Kívülre, látható helyre tesz.
1. <Tárgyat v. (ritka) személyt> kivesz, kiemel vhonnan, és vmely külső, kül. szabad helyre tesz. Kitesz vmit a szobából a konyhába; kitesz vmit a zsebéből az asztalra; kiteszi a könyvet a táskájából. Kiteszi a szekrényből a téli kabátját. Kitette a gyereket az ágyból. || a. Kitesz a kezéből: <vmit, amit a kezében tart(ott),> letesz és elenged, nem tart tovább a kezében. A kulcsot nem teszi ki a kezéből, míg haza nem ér. Egy könyvvel elaludtam, elfeledtem | kitenni a kezemből. (Kosztolányi Dezső) || b. <Tárgyat> vmely külső, a szobán, belső helyiségen kívül levő, szabad(abb) v. hűvösebb, ill. jól látható nyilvános helyre, kül. mások szeme elé, esetleg mások útjába tesz. Kitesz vmit a kirakatba; ® közszemlére kitesz. Alig tette ki a ® lábát, máris … kiteszi a muskátlit az ablakba. Kiteszi a virágokat az esőre. Kitette az asztalt az udvarra. Kitette a húst az ablakba. Kitették a hirdetést közszemlére. Ne tedd ki a lábad, mert megbotlanak benne. Kiteszi középre a nagy asztalszéket. (Arany János) Elhaladtak egy belvárosi drogéria előtt, ahol … ki volt téve Gaszton fényképe. (Hunyady Sándor) Kitesz egy kétkilós staniclit: ebbe összeszedi a krumplihéjat meg miegymást a malacának. (Gelléri Andor Endre) || c. <Zászlót> a ház külső falára erősít, v. a ház falán, esetleg az előtte levő tartóba helyez; <jelvényt, érmet> ruhájának jól látható helyére erősít; kitűz. Kiteszi az érdemrendeket, érmeket, kitüntetéseket. Másnap kitették a vörös zászlót. || d. (régies) <Gyermeket, csecsemőt> vkinek küszöbére v. olyan helyre tesz, ahol sok ember megfordul, hogy vki megszánja, magával vigye és felnevelje. A régi időkben néha leányanyák tették ki csecsemőjüket. Csecsemőt találtam kitéve: Apja lettem apja helyébe. (Tompa Mihály)
2. (átvitt értelemben, régies) <Jutalmat, határidőt> kitűz. A megjelenési határidő nyolcadnapra van kitéve. (Vas Gereben)
3. (régies) <Vmely szót, nevet, rövidítést, írott jelet> kiír. A folyamodványban okvetlenül ki kell tenni a lap nevét és programmját. (Csengery Antal) Ha írtál, küldd hozzám, Szilágyi kiadja …, és nevedet sem szükséges kitenned. (Gyulai Pál) || a. <Ékezetet, írásjelet> az íráshagyományban, helyesírási szabályzatban meghatározott helyre tesz, ír. Nem tette ki a kérdőjelet, a pontot, a vesszőt. || b. (bizalmas) <Vmely nevet, teljesítményt, érdemet v. vmely kisebb jelentőségű eseményt> nyomtatásban közöl írásban a nyilvánossággal. A faliújságra, versenytáblára kitették a nevét, a teljesítményét. Az újságba is kitették. Legalább kiteszik az újságba a nevét. (Jókai Mór)
4. <Személyt> megragadva kivisz v. kilök, kidob vhonnan. Kitették a kocsmából. Pozsonynál összevesztünk, kitettek bennünket a hajóból a partra. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Kitesz vkit (vhonnan, vhova): a) olyan helyzetbe juttatja, arra kényszeríti, hogy eltávozzék onnan; b) hatósági erőre támaszkodva vhonnan elmenni kényszeríti; kiteszi a lakásból, a bérletből; c) állásából elmozdítja, megfosztja tőle, v. rendsz. jelentéktelenebb helyre elhelyezi. Kitesz vkit az ® utcára; (bizalmas) kiteszik vidékre: <a fővárosban levő hivatali állásából> vidéken levő hivatali állásba, ill. <városban levő hivatali állásából> falun levő hivatali állásba helyezik. Kitették hivatalából. Bizonyos dolgokban a császár a mufti ítéletihez folyamodik; de ha nem úgy ítél, amint néki tetszenék, minden irgalmasság nélkül kiteszi a muftiságból. (Mikes Kelemen)
5. (sport) Előre adott labdával a védőkön túl futtat vkit. Nagy előre ível Kishez, aki kiteszi Kovácshoz, s ő a hálóba vágja a labdát.
6. Kitesz vkit, vmit vminek v. (elavult) vmire: olyan helyzetbe juttat vkit, vmit, hogy könnyen érheti vmely kellemetlen dolog, kül. veszély. Veszélynek teszi ki életét; vmely veszélynek tesz ki vkit; ki van téve vminek: olyan helyzetben van, hogy könnyen érheti vmi. Vidd uradat. | Ha csak félórát késel: élete Bizonyos veszélynek van kitéve. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Sértő félreértéseknek … van mostani helyzetében kitéve. (Csiky Gergely) Egy szembesítés kellemetlenségének – már csak Kornél miatt sem tettem ki magam. (Kosztolányi Dezső) Minél hosszabb az út, annál jobban ki van téve az ember annak, hogy valakivel találkozik. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Kiteszi magát vminek: nem tér ki vmely kellemetlen dolog, kül. büntetés, gúny, megvetés, veszedelem, veszély elől, vállal vmely kellemetlenséget, s ezzel rendsz. kockáztatja életét, egészségét v. jó hírét. A jó katona … annyi csatában tette ki magát a halálnak. (Jókai Mór) || b. (részeshat nélkül) (átvitt értelemben, költői) <Személyt> veszélyes helyzetbe juttat; <dolgot> kockáztat. Maga a király is esetét megszánta, Hogy kitevé öccsét, fiait, dorgálta. (Arany János) A próféta nevére kérték, hogy ne tegye ki életét. (Jókai Mór) || c. (átvitt értelemben) Kitesz vmit vmely hatásnak v. vmi hatásának: okozza v. hagyja, hogy vmely hatás nyomot hagyjon vmin. Fényhatásnak tette ki a lemezt. || d. (ritka, régies) Kiteszi magát vki mellett: nyíltan állást foglal vki mellett. Ma azok hivatalosak, akik legjobban tették ki magukat Nosztyék mellett. (Mikszáth Kálmán)
7. (átvitt értelemben, régies) Kifejez vmit <vmely nyelven>. Hogy teszed ezt ki németül? || a. (átvitt értelemben, régies) <Szó vmely fogalmat> kifejez. Bocsánat e szóért, de nincs más, mely az élceskedés [= élcelődés] illető faját ennyire jellemzően kitegye. (Arany János)
II. tárgyas (átvitt értelemben) Kitesz vmennyit: <nagysága> bizonyos összeget elér; bizonyos mennyiségre rúg; megvan bizonyos mennyiségű; <értéke> bizonyos összegű pénz értékével egyenlő. Teljes jövedelme harmincezer forintot tesz ki. A kiadások kevesebbet tesznek ki, mint amennyire számítottunk. Az egyik dűlőt kiszámítottam – kitett negyvenöt holdat. (Vas Gereben) || a. Kitesz vmit: nagyságát, értékét tekintve vmivel egyenlő; vminek tekinthető; vmit alkot (2). Ma már a szövetkezeti parasztság teszi ki parasztságunk zömét. Ketten kiteszünk egy négylábú állatot. (Jókai Mór) A kormánypárti jelöltre mindig leszavaznak nálunk a holtak is. Ezek teszik ki a többséget. (Mikszáth Kálmán)
III. tárgyatlan
1. (átvitt értelemben) Kitesz magáért: kitünteti magát vmiben; derekasan viseli magát; kötelessége teljesítésében helytáll, kül. azzal, hogy nagy teljesítményt ér el. Az ország újjáépítésében a magyar munkásság kitett magáért. A hídépítők kitettek magukért. Ha innen 10–12 előfizetőd akad összesen: úgy nagyon kitett magáért a város. (Arany János) Ki is tettek magukért csupa „flanc”-ból. (Mikszáth Kálmán) Az étterembeli zenekar ugyancsak kitett magáért. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben, ritka) Kitesz magáért: <élettelen tárgy> kitűnik vmiben, különb más hasonló nemű dolognál. Drága volt a ruhád … Hanem hiszen ki is tesz ám magáért. (Petőfi Sándor) Oh lantom! ha értél valamit korábban, … Most, igazán most kell magadér kitenned. (Arany János) || b. (átvitt értelemben) Kitesz (vkinek) a becsületéért: mindent megtesz, hogy becsületét megőrizze, v. hogy elismerést arasson. Kitett a falu becsületéért. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, régies) Kitesz vkin: működésben, versenyben túltesz rajta, felülmúlja. Rajtad még az ördög sem tenne ki. (Vörösmarty Mihály) Markos gyerek volt ő, husz legényen kitett. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, régies) Kitesz vmin: <dolog> vmely szempontból felülmúlja. A magyar nyelv kitesz még az arabson is. (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. ablak, szűr.
kiteszeget; kitehető.
