pecsét
pecsét [ë v. e] főnév -et, -je [ë, e], (népies) pöcsét
1. Rendsz. kör v. ellipszis alakú v. szögletes jegy, amely vmely hatóságnak, intézménynek, ritkán személynek a nevét (v. nevének kezdőbetűit), székhelyét (címét) tünteti fel, olykor vmely kisebb szöveggel v. ábrával, s amelyet festékbe mártva fém- v. gumibélyegzővel (hitelesítésül) nyomnak vmely (hivatalos) iratra; bélyegző. Kerek, hosszúkás, szögletes pecsét; hamis, hiteles, hivatali pecsét; intézeti, iskolai, minisztériumi pecsét; → száraz pecsét; a pecsét helye; pecsétet nyom, tesz vmire; pecsétet → üt vmire; a miniszter pecsétjével ellátott okmány. || a. <Hivatalos iraton, levélen, levélborítékon v. csomagon> hitelesítésre, ill. a lezárt tartalom sértetlenségének ellenőrzésére lágy v. olvasztható anyagba nyomott ilyen jel. Feltöri, felszakítja, feltépi, megsérti a pecsétet; pecséttel → zár; (átvitt értelemben) hét pecsét alatt őriz vmit: nagyon gondosan elzárva, nagy titokban tart vmit. A csomagról hiányzik a pecsét. A helyiség ajtaját a hatóság pecsétjével zárták le. Estve jött a parancsolat Violaszín pecsét alatt. (Csokonai Vitéz Mihály) Szilágyi | Örzsébet Levelét megirta … Fekete Viaszból Nyom reá pecsétet. (Arany János) Föltörte a pecsétet, kibontotta a levelet. (Gárdonyi Géza) A kapitány átveszi a levelet … A levél hátán … ott van a nagy kétfejűsasos pecsét. (Krúdy Gyula)
2. Postai küldeményekre bérmentesítés jeléül v. a küldeményeket bérmentesítő postabélyegek érvénytelenítésére és a feladás helyének és idejének jelzésére való bélyegző nyomata; bélyegző (II. 2). Elmosódott, halvány a pecsét a bélyegen.
3. (átvitt értelemben, népies, régies) Pecséttel (1, 1a) ellátott hivatalos irat, oklevél, adománylevél. Hogyha holnap .. . Vár fokára tűzöd a levágott fejet: Úgy nyered királyi függő pecsétemet. (Arany János) Pöcsétöt hozott. Ez egy cédula, amivel a bíró vagy kapitány elé idézik az embert … a pecsét Mihályt a városba citálja a rendőrbíró elé. (Tömörkény István)
4. (ritka) Pecsétnyomó, bélyegző (II. 1). Az egyetem, a hivatal pecsétje. Pecsétje is volt már társaságunknak. (Jókai Mór) Beszélik itt is, ott is, hogy két pecsétje van a nagyváradi jogakadémiának … (Ady Endre) || a. (régies) Pecsétnyomó, rendsz. pecsétgyűrű, ill. ennek felmutatása mint vmely szóbeli üzenet, rendelkezés hitelesítője. Pecséttel hívja össze az embereit. A radványi sötét erdőben | Halva találták Bárczi Benőt | … Kastélyába vitette föl atyja … Maga, pecséttel „hivja tetemre”, Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú. Legyen a seb vérzése tanú. (Arany János)
5. Vmely palack dugóját légmentesen elzáró réteg pecsétviaszból v. más, gyorsan megszilárduló anyagból. Levakarta a pecsétet a dugóról. A pecsenyeborokon olyan szépen piroslottak a pecsétek, mint akár a pénzesleveleken. (Krúdy Gyula) || a. Vmely áru eredeti, hamisítatlan voltát, ill. az eredeti csomagolás v. töltés sértetlenségét igazoló, pecsét alakú címke v. más záró jegy.
6. (átvitt értelemben, választékos) Vminek az érvényét igazoló, értékét, biztonságát megerősítő mozzanat, tény; bizonyíték, biztosíték. Az igazság pecsétje; a titok pecsétje; titoktartás pecsétje alatt közöl, őriz vmit: szigorú titoktartással, szigorúan bizalmasan k., ő. vmit. A titok pecsétje alatt értesíté … pártfogóját. (Kemény Zsigmond)
7. Folyékony (szennyező) anyagnak, ill. párolgás után visszamaradó alkatrészeinek nyoma vmin; folt. Eltávolítja, kimossa, kiveszi a pecsétet vmiből. Pecsét van a ruháján. A festéktől nagy pecsétek lettek a padlón. A tarkaság, a színes fény, a zene … elfedték az emlékeimet, mint ahogy a lepedőre vetített kép elfedi a vászon pecsétjeit, szennyét. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): pecsétfeltörés; pecsétgyűjtemény; pecséthely; pecsétmetsző; pecséttan; pecséttartó; pecséttisztító; pecsétvésnök; pecsétvéső; 2. körpecsét; tintapecsét; zsírpecsét.
pecsétez.
