rokonszenv
rokonszenv [e] főnév -et, (-ek), -e [e, e, e]
Önkéntelen, ösztönös vonzalom; szimpátia. Mély, őszinte rokonszenvet érez vki iránt; rokonszenvvel viseltetik vki iránt. Mindenütt rokonszenvet kelt. Megnyerte a rokonszenvét. Ez a rejtélyes bíró a rokonszenv, Mely istenít, vagy gúnyával megöl… (Madách Imre) Mindkét regény foglalkozik ama csodálatosan keletkező rokonszenv tüneményeivel, melyet néha a véletlen kelt fed. (Péterfy Jenő) A török-álmok, … a rokonszenv … keleti testvérünk iránt … divat volt Magyarországon. (Krúdy Gyula) || a. Ilyen vonzalomból fakadó részvét. A hősiességet, mellyel jogait védte volt [a nemzet], … csodálattal kísérte a világ; nem érdemlett bukásának rokonszenvvel adózott. (Kossuth Lajos) || b. Együttérző helyeslés. Tüntető rokonszenv. Növekvő rokonszenvvel kísérte a forradalmi mozgalmakat.
Szóösszetétel(ek): rokonszenvkeltő; rokonszenv-nyilvánítás; rokonszenvtüntetés.
rokonszenvi.
