szóbeli
szóbeli melléknév és főnév
I. melléknév -leg [e]
1. Élőszóval történő, végzett, lefolytatott, írásba nem foglalt. Szóbeli eljárás, értesítés; szóbeli irodalom ←; szóbeli érettségi, közlés, megállapodás, megjegyzés, nyilatkozat, rendelkezés, szerződés, tárgyalás, vallomás, végrendelet, vizsga; szóbelileg: szóban, élőszóval (közöl vmit, rendelkezik vmiről). A szóbeli végrendelet érvényességéhez négy tanú jelenléte szükséges. Mint Mohamed koporsója ég és föld között, úgy függünk jelenleg az írás- és szóbeli érettségi vizsgák között. (Arany János) Oly sok a teendőm, hogy ezúttal Szóbelileg végzek csak. (Madách Imre) Járnak Pestre szepességiek, akik magukkal hozhatnak szóbeli üzeneteket. (Krúdy Gyula)
2. (politika) Szóbeli jegyzék: a diplomáciai jegyzéknek az a fajtája, amelyet rendsz. kisebb jelentőségű ügyben intéznek vmely állam külügyminisztériumához v. külképviseleti szervéhez, és amely sem megszólítást, sem aláírást nem tartalmaz.
3. (népies, régies, rosszalló) Olyan <személy>, akiről sokat beszélnek, pletykálnak; hírbe hozott v. került; rossz hírű. Szóbeli menyecske.
II. főnév -t, -(e)k,-je [e, e] (iskolai, bizalmas) Szóbeli (I. 1) vizsga. Érettségi szóbeli; → szigorított szóbeli; szóbelire bocsát vkit. Mikor lesz a szóbeli? Sikerült a szóbelim. Letette a szóbelit. A szóbeli az írásbeli után szokott következni. Következett … a haddelhadd, az a háromheti idő, mely az írásbelit elválasztja a szóbelitől. (Kosztolányi Dezső)
