végtelenség
végtelenség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (kissé választékos)
1. (tudományos) A végtelen (I, 1, b) melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság, állapot; végtelen (III. 1–2). A végtelenség problémája. Fogd e gyűrűt, urunk ajándoka. | Kicsinben végtelenséget jelent. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben is, gyak. túlzó) Vminek végtelen (I), korláttalan volta. Az idő, a tér, a világ végtelensége; a számsor végtelensége; a tengerzúgás végtelensége; a síkság, a tenger, az út végtelensége; a boldogság, az öröm, a szabadság végtelensége. Nem esik többé … nehezemre a tér és idő végtelenségének a gondolata. (Bársony István) Jó volt feküdni a fűben és a nagy kék golyóra gondolni, mely az űr boldog végtelenségében ringat engem és az életet. (Karinthy Frigyes)
2. (kissé választékos, gyak. túlzó) Végtelen, határtalan, beláthatatlan nagyság, távolság, messzeség, kiterjedés, tágasság; a (világ)mindenség, a végtelen (III. 2). Végtelenségbe nyúló szántóföldek. A hang, a fény elhal, elenyészik a végtelenségben. A maklári úton végtelenségbe vesző hosszú sora az ökröknek és a bivalyoknak. (Gárdonyi Géza) Édesanyám … megtanított rá, hogy szépnek kell tekinteni azt a tágas végtelenséget, amely vékony földből és óriási égből áll. (Móricz Zsigmond) || a. (gyak. túlzó) Végtelen, ill. rendkívül hosszú idő(tartam); végtelen (III. 3). Az idők végtelenségéig. Nem várhatok itt a végtelenségig. || b. Végtelen tömeg, mérték, érték. A tenger maga volt a végtelenség. A végtelenségig türelmes. Túlzó a végtelenségig.
