Batthyány,
Batthyány, 1. Ádám, horvát bán, szül. 1662 szept. 13. megh. 1703 aug. 26. A báni méltóságot I. Lipót korában 1693-1703. viselte. Érdemdús férfiu volt, kinek már ősei viselték a báni méltóságot és kinek nagy és fontos birtokai voltak Horvátországban. A törökök ellen hősiesen harcolt a báni hadsereg élén. Mennyire tisztelték őt a horvátok, kitünik abból, hogy halála után 1703. a karok és rendek fölkérték a királyt, tegye az ország bánjává azt a férfiut, akit a boldogult B. ajánlott, Országbiró is volt, val. b. titkos tanácsos, vasvmegyei főispán, egy gyalogezred ezredese, dunáninneni főkapitány.
2. B. Alajos (németujvári gróf), született 1750. Polgárdiban, Fehér vmegyében, megh. Debrecenben, 1818 máj. 2. 1767-1769-ig jezsuita pap volt, azután katonává lett. Az 1791. országgyülésen a főrendek tábláján néhány szabadelvü beszédet mondott. Több latin, magyar és német nyelven irt politikai röpiraton kivül 1791. kiadta négy füzetben Magyar- és Erdélyországnak rövid ismertetését, mely a két országnak világi és egyházi állapotát vázolja.
3. B. Boldizsár (németujvári báró), megh. 1590. Korának egyik nevezetes törökverő tábornoka volt. 1578. Kanizsa mellett, 1580. a gábornoki vár omladékánál fényes győzelmet aratott Skander bégen. 1587 aug. 13. Zrinyi Györgygyel és Nádasdy Ferenccel Sásvár basa ellen vívott kemény csatát Kanizsa mellett s az öldöklő harcban Szinán mohácsi, Mahmud pécsi és Hasszán koppányi bégek is elestek. A harctéren szerzett érdemeiért zászlós urrá és főasztalnokká neveztetett ki. Feleségül birta Zrinyi Dórát, a szigeti hős leányát, kitől Ferenc kir. főlovászmester s a dunántuli részek kapitánya származott.
4. B. Elemér, németujvári gróf, született 1847. Fia az 1.848. évi első magyar miniszterium elnökének, a gyászos végzetü gr. Batthyány Lajosnak; anyja, a fenkölt szellemü gr. Zichy Antónia. A magyar főrendiház tagja, s 1891 óta a «Magyar lovaregylet» elnöke, miután 1881 óta igazgatósági tagja volt. Kiváló sportsman, hires lótenyésztő és versenyző; telivér ménese dákai birtokán van; 1892. elnyerte az ausztriai derbyt (50 000 frt) Gaga nevü ménjével. B. és társai különösen gróf Festetich Tasziló és báró Üchtritz Zsigmond a lótenyésztés és turf terén uj korszakot hoztak létre hazánkban: Átalakították nevezetesen a verseny feltételeket s megszaporították a rövid távolságu versenyeket, mely reformmal a telivér lótenyésztést addig sohasem tapasztalt fokra emelték. Egy évtized alatt megtizszereződött a versenyanyag s a félvér lótenyésztés nagy virágzásnak indult. B. az 18 7-78. években körülutazta a világot s Kelet Indiában tigrisekre és elefántokra vadászott.
5. B. Ferenc (németujvári báró), megh. 1566., II. Lajos alatt zászlósur, kir. főpohárnok és horvát bán. 1514. a fellázadt pórok ellen küzd. 1522. kir. adományul kapja a magvaszakadt Ujlaky Lőrinc németujvári birtokát s Török Bálint javait. 1523. Jaica váránál Usref bég felett győzedelmeskedett. A mohácsi ütközetben 3000 lovassal és 1000 gyalogos dandárral vett részt, s jobb szárny vezénylete reá bizatott. A bekövetkezett szomoru napokban előbb a nemzeti párton találjuk; nemsokára urat cserélve harcol hol Zápolya, hol a török ellen. Érdemei jutalmául 1528. kir adományul Liptó-Ujvárát kapta; nemsokára Szolnok várát is birtokában találjuk. 1563. Miksa koronázásán, mint a magyar mágnások legelőkelőbb s legkorosabb tagja, széken vitette magát, tartotta a szent koronát. Utódja nem maradt.
6. B. Ignác gróf, erdélyi püspök, kitünő egyháztörténész született. Németujváron 1741 jan. 30., megh. 1798 nov 17. Kolozsvárott. A nagyszombati egyetemen kezdte tanulmányait, azután Rómába jutott a collegium Apollinarebe. A hittudomány mellett nagy előszeretettel foglalkozott a történelemmel; buzgón kutatta az örök városban a hazai történet emlékeit. Hazatérve előbb egri kanonok s nagyprépost majd 1780-ban erdélyi püspök lett. Első munkájában a pannonhalmi apátság alapító oklevelének hitelességét vitatta annak megtámadói ellen, Agamantes palladius álnév alatt (1779). Azután leginkább a magyar egyházitörvények összefoglalásával és kiadásaval foglalkozott. Gyüjteménye: Leges Ecclesiasticae Regni Hungarise 3 kötetben fol. mai napig is igen becses munka. A József reformjai által előidézett egyházi mozgalmakban, mint a magyar egyház egyik legtekintélyesebb és legtudósabb tagja részt vett ugyan, de egyenes összeütközésbe az állami hatalommal nem jutott. Az 1790-1. országgyülés vallásügyi tárgyalásainál egyike volt a kat. egyház vezérférfiainak. Különösen az aposztázia kérdését taglalta, melyről külön névtelen röpiratot is adott ki (Declaratio Sincera). Ugyanezen időben adta ki Szt. Gellért csanádi püspök hittudományi s filozofiai iratait. (Acta et scripta S. Gerhardi.) Legméltóbb emléke működésének a gyulafehérvári könyvtár, melynek kéziratait mindenünnen nagy költséggel szerezte össze (l. Batthyaneum). Ugyanott csillagászati tornyot is alapitott és szerelt fel gazdagon, melyet első csillagásza Mártonfi Antal a következő cimü munkában ir le: «Initia astronomica specnae Batthianae Albensis in Transsylvania» (Altae Carolinae). Az alkotmányos állapotok visszaállítása után mint erdélyi püspök a guberniumban az első polcot akarta elfoglalni és ebbeli jogait külön röpiratban vitatta. Több munkája, mely Szapolyai, János Zsigmond és Martinuzzi történetével foglalkozik, kéziratban maradt.
7. B. Imre (németujvári gróf született Polgárdiban, Fehér vármegyében 1791. Megh. 1874 szept. 16-án. Jogi tanulmányait a pesti egyetemen végezte s miután az ügyvédi vizsgát letette, a hétszemélyes tábla birájává, majd főlovászmesterré és Zala vmegye főispánjává neveztetett ki hol még ellenfelei rokonszenvét is birta. Mint főlovászmester két koronázásnál szerepelt; 1830-ban, midőn V. Ferdinánd, és 1867-ben, midőn I. Ferenc József koronáztatott meg.
8. B. István (ifj.), németujvári gróf, született 1812., megh. 1880. A pesti lovaregylet néhai alelnöke s a hazai telivértenyésztés egyik buzgó hive; a 40, 50 és 60 évtizedekben mint telivérsportsman és a legjobb urlovasok egyike volt ismeretes. Lovai mindenütt futottak, még a nagy Széchenyiével s maga együtt lovagolt még a hires Sándor gróffal. A régi pesti gyep látogatói a hatvanas évekből jól ismerték a már őszfejü, de fiatal tüzü urlovast ki lovaival győztesen járta be a német pályákat Hamburgig és Doberanig, honnan a magyar névnek becsülést és polgárdi kastélyá nak számos tiszteletdijat hozott haza. 1849. Fehér vármegye országgyülési képviselője, majd kormánybiztosa lett s a horvát felkelő sereg ellen harcolt, lement az országgyüléssel Debrecenbe s a világosi katasztrófa után Törökországba menekült. Az ötvenes években kegyelmet nyervén, hazajött s egész erélylyel látott gazdaságának rendezéséhez, e mellett kedvenc szakmájának, a lótenyésztésnek s a sportnak élt; kitünő lovas volt s lovai egy részét maga idomítá; gr. Zichy Aladárral szövetkezve legnagyobb istállójuk volt a 60. években Magyarországon. Gr. B. is, mint egykor gr. Széchenyi, irogatott néha a lóversenyzését idomitásról Chifney név alatt a Vadász- és Versenylapba. Közel 30 évi munkássága alatt több mint 200 versenylovat nevelt fel s mint urlovas közel 300 versenyben lovagolt. (Lovainak s versenyzéseinek bő leirása a Vad. és Vers.-lap 1880. évi folyamában olvasható.)
9. B. József gróf, Magyarország hercegprimása, született Bécsben 1727 jan. 30., meghalt 1799 okt. 23. Iskoláit Nagy Szombatban végezte, és nagy műveltségénél, valamint családi összeköttetéseinél fogva -atyja nádor volt gyorsan emelkedett az egyházi pályán. Harminckét éves korában erdélyi püspök lett, egy évvel később kalocsai érsek. Ez állásában nagy egyházitevékenységet és jótekonyságot fejtett ki, és Mária Terézia, valamint Albert kir. helytartó leginkább az ő tanácsára hallgattak, különösen midőn az esztergomi érsekség 1765 óta több mint tíz éven át üresedésben volt. Ez a férfiu rendkivül ragaszkodott királynőjéhez, írja Albert herceg, és a közügyekben neki vehettem legnagyobb hasznát. Különös, hogy e mondjam komikus külseje alatt, helyesen müködő ész, igaz és beható szellem rejlett, és mivel ezzel nála nagy természetes ékesszólás vala összekötve, szava igen nyomatékos volt, annál is inkább, mert az országot teljesen ismerte. A királynő kegye 1776-ban őt emelte a primási méltóságra, miután beleegyezett több uj püspöki megyének alakításába, melyeket az érseki megye kerületéből szakítottak ki. Bölcsesége és mérséklete a magyar areiopagos Dionysos-ának nevét biztosították részére. Kiváló tulajdonai még jobban kitüntek József császár uralkodása alatt, midőn az uralkodó reformjai rendkivül megnehezítették a magyar egyház fejének helyzetét. Nem szünt meg felterjesztéseket tenni az ujítások ellen de midőn a fejedelem akarata megmásíthatatlanul mutatkozott, nem vonta meg közreműködését az egyházat illető intézkedések végrehajtásától. Midőn VI. Pius pápa bécsi utazása forrongásba hozta a kedélyeket, B. oly ügyesen és lojálisan szolgálta mindkét részt, hogy a pápa személyesen tette fejére a bibornoki birétumot, a császár pedig 1782 apr. 24-én sajátkezü kézirattal jelentette ki teljes megelégedését B.-nak és püspöktársainak magatartásáért. Mint a margyarországi egyházi bizottság elnökének, különösen nagy része volt a lelkészségek rendezésében. Befolyása még magasabbra emelkedett, midőn az alkotmány helyreállott. Az 1790-91. országgyülésnek egyik vezetője volt. Bár hivatásához képest kötelességének tartotta a protestánsok javára hozott törvények ellen felszólalni, tényleg mindent megtett tulajdon pártjának mérséklésére. A francia háborukban nagy áldozatokkal szolgálta hazáját és királyát. Egyházi és politikai gondjai mellett nem szünt meg érdeklődni az irodalom iránt sem; különösen a hazafias kat. történetírókat, Katonát Kovachichot buzdította és támogatta. Nagy zenész és zeneértő hirében állott. Egy oly író, ki mindenkép szerette kimutatni az egyházi fejedelmek gyöngéit, Gorani, nem bir mást szemére vetni, mint előszeretetét a sakkjáték iránt. Marczali: M. O. története II. József korában.
10. B. Károly József; gróf, később herceg, horvát bán tábornagy, született 1698 ápr. 28-án, megh. 1772 ápr. 13. B. Ádám és Strattmann Eleonóra fia, kora ifjusága óta katonáskodott és már az 1716-18-iki török háboruban, a péterváradi és belgrádi csatákban méltóvá tette magát Savoyai Eugén figyelmére. Részt vett az 1734-iki és az 1737-38-iki török háborukban is és 1739. mint követ ment a berlini udvarhoz. A háboru kitörésekor ismét szolgálatba lépett és különösen a véres chotusitzi csatában (1742 máj. 15) tünt ki a magyar gyalogság élén. Később a Bajorországot megszálló seregnek lett vezére és 1745 ápr. 22. a pfaf fénhofeni csatában legyőzte a számra sokkal nagyobb francia-bajor sereget és átüzte azt a Rajnán. Az örökösödési haboru végén Belgiumban verekedett de itt csak a lawfeldi vesztett csata után eszközölt visszavonulása által tünt ki. Érdemeit Mária Terézia tábornagygyá való kineveztetése által ismerte el, a békekötés után pedig őt bizta meg a trónörökös, József főherceg nevelésének és udvarának vezetésével. B. kinevezését e fontos bizalmi polcra nagy megelégedéssel fogadta a magyar nemzet, de a hadsereg is. Igazi hatást azonban B. hires növendékének lelkére alig tett. A körmendi levéltárban őrzött levelek és emlékiratok inkább azt bizonyítják, mennyire törődött B. az udvari külsőségekkel. József császár később, különösen atyja halála alkalmával, kifejezte ugyan háláját nevelője iránt, kinek férfias, katonás erényeit tisztelte, de műveltség dolgában keveset köszönhetett neki. Mária Terézia a fő állami ügyekben, különösen a katonai szervezkedés kérdésében, szivesen hallgatott B. tanácsára, kit mindenkép kitüntetett kegyével és kit trautmannsdorfi birtokán többször meg is látogatott. Midőn József római királylyá választatott, B. a birodalmi hercegi rangot nyerte, mivel egyenes örököse nem volt; e rang halála után, birtokaival együtt, bátyjának, Lajosnak utódjaira szállott át.
11. B. Kázmér gróf, a szabadságharc külügyminisztere, szül. 1807 jun. 4., megh. Párisban 1854 nov. 4. Ifju korában ő is egészen a külföld magyarjaihoz tartozott, nagy utazásokat tett nyugaton és műveltségéből hiányzott minden nemzeti vonás. Magyarul csak a 30-as években tanult meg. A politikai élet csakhamar őt is körébe vonta és már az 1839-40. országgyülésen ellenzéki szellemben szólott a főrendeknél. Az ellenzéket vagyonával és összeköttetéseivel is szolgálta. Élére állott a nemzeti védegyletnek és annak megalakulása óta mindig hazai kelmében járt. Vörösmarty Mihálynak kis szabad birtokot ajánlott fel. A védegylet elvei miatt párbajt vívott az aulikus gróf Zichy Ferenccel. Leginkább az anyagi kérdések iránt érdeklődött, az úrbérváltság ügyében pályadijat tüzött ki. E mellett azonban a szellemi érdekekről sem feledkezett meg; jószágain, Kis-Béren és Bicskén iskolákat és óvodákat alapított. Nagy része volt az országos ellenzék szervezésében és abban, hogy Kossuthot Pest vármegye követének választották. Mint Széchenyi emlékirataiból kitünik családi viszonyai is hozzájárultak, hogy mindjobban elidegenedjék rangtársai nagy részétől és mind élesebb ellentétbe jusson a kormánynyal. Az első miniszterium alatt mint főispán és kormánybiztos szolgálta a hazát. Nagyobb hatáskört 1849 februáriusban nyert, midőn Szegednek és egész vidékének teljes hatalmu kormánybiztosává neveztetett ki A függetlenség kinyilatkoztatása , után mint külügyminiszter belépett a kormányba, ideiglenesen a kereskedelmi minisztériumot is vezette. Nagyobb befolyásra soha sem tett szert, mindig inkább a mérsékeltebb árnyalathoz szított. Kossuth leköszönése után ő is Törökországba menekült honnét Párisba költözött. Nagy jószágait lefoglalták. Jelleme tisztasága, áldozatkészsége és következetessége méltó tiszteletet biztosítanak emlékének. (L. Tóth Lőrinc felolvasását a Kisfatárs. 1893 febr. 22. ülésén).
12. B. Lajos (németujvári gróf), szül. 1696., megh. 1765 okt. 26. Magyarország utolsó nemzeti nádora. Kancellársága alatt történt Mária Terézia koronázása s a nevezetes 1741 szept. 11-iki pozsonyi országgyülés, amelyen először B., azután a királynő ecsetelte érzékeny szavakban a haza szomoru helyzetet. 1751 máj. 4. a pozsonyi gyülésen nádorrá választatott. Mint hű s hazája érdekeit mindenben előmozdítani törekvő férfiu az egész országban köztisztelet és szeretet tárgya volt s hogy mily szilárdan gyökerezett szivében trón iránti törhetetlen érzület, igazolja azon esemény, hogy midőn dinasztikus hűsége kétségbe vonatott s a királynő előtti kegyvesztése tudomására jutott, e feletti bánatában elhalt. Nejétől, Kinszky Teréziától származott gyermekei közül József bibornok tünt ki.
13. B. Lajos gróf, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke. Született Pozsonyban 1806., kivégeztetett Pesten 1849 okt. 6. Tizenhat éves korában a hadseregbe lépett és csak olaszországi garnizon-élete alatt mint huszárhadnagy pótolta nevelésének hiányait. Jogi vizsgát is tett a zágrábi akadémiánál. Huszonegy éves korában nagykorúnak nyilváníttatott és átvette birtokai igazgatását. Ezen időtől fogva nemcsak gazdasági, hanem politikai és tudományos ügyekkel is tüzetesebben foglalkozott. Legnagyobb befolyással egy német nevelője volt reá, ki, mint Széchenyi naplójában megjegyzi, az akkori radikális iskolának volt hive. Nagy utazásokat tett külföldön és ott gyüjtött ismereteit és tanulmányait igyekezett birtokain és a hazai gazdaság terén meghonosítani. Részt vett az országos gazdasági egyesület munkáiban egyik alapítója volt a vasvármegyei gazd. egyesületnek felkarolta a lónemesítés a futtatás, általában az állattenyésztés ügyét. Az ilynemü társulati szerepléssel, a kor szelleméhez képest, együtt járt a politikai életben való részvétel is. B.-t különben is oda vonta ambiciója és házassága a lelkes Zichy Antónia grófnéval még inkiább odakapcsolta őt a hazafias nemzeti törekvések táborához.
Midőn az ellenzék a főrendeknél is szervezkedni kezd, Széchenyi pedig a kormányhoz közeledik 1839-40-ben, B. lép fel mint annak vezére. Nem annyira szónoki tehetsége jelölte őt e polcra, mint társadalmi nagy állása és jellemének határozottsága. Pesten összeköttetésbe lépett Kossuth-tal, háza fő gyülőhelye lett az ellenzéknek. Főúr létére szerette a pompát és fényüzést, és lényéből nem hiányzott a « sardanapalí vonás» (Széchenyi). Sokat áldozott az új egyesületek és vállalatok alapítására, különösen az iparegyesületre és a cukorgyár-egyletre. Midőn az ellenzék a közigazgatás kérdései miatt megoszlott és az adminisztrátori rendszer következtében több vármegyét elvesztett, B. lépett az 1847-iki választások előtt alakult országos ellenzéki párt élére. Küzdelme Apponyi és kormánya ellen némileg személyes élü is volt. Ő vitte keresztül, az ellenzék egy részének tartózkodása ellenére Kossuth jelöltetését és megválasztását Pest vármegyében. Az utolsó diétán is mint a főrendi ellenzék vezére működött, részt vett a március 15-iki nagy deputációban és márc. 17 és ő jelöltetett, mint az országos ellenzék feje, a kormány elnökéül. A miniszteri névsort március 23. terjesztette föl, de a kormányt csak a márc. 31-iki leirat után foglalta el, mely véget vetett a bukott rendszer szívós ellenállása által előidézett akadályoknak.
B. nehéz helyzetében, midőn Jellachich és a szerbek fegyverkeztek, az udvar magatartása egyre kétségesebbé vált és az országban mély gyökeret vert a bizalmatlanság a törvény teljes keresztülvitelében találta az egyedüli mentő eszközt. E célból több izben utazott Innsbruckba, hogy Ferdinánd királyt rábirja Jellachich eljárásának elítélésére és hogy Budára, a kir. székvárosba hivja a nemzet nevében az uralkodót. Mint Ausztriával szemben, úgy tartotta fenn e lojális álláspontot magában a kabinetben is, különösen Kossuth-tal szemben. De bár a kormány nagy többsége B.-val tartott, a miniszterelnök éppen a leglényegesebb kérdésben, az Olaszországba küldendő hadi segítség ügyében kénytelen volt engedni és a kormánypárti többség is mindinkább Kossuth befolyása alá jutott. Bár így politikája, melyet a legnagyobb nehézségekkel szemben következetesen akart végrehajtani, teljesen zátonyra jutott, B.-nak igen nagy része van a szabadságharc és különösen a hadsereg szervezésében. Mint helyettes honvédelmi miniszter, Mészáros Lázár távollétében, ő szervezte a nemzetőrséget és különösen a honvédséget. Midőn az országgyülés követsége Bécsben nem nyert kielégítő választ és Jellachich szept. 9-én betört az országba B. lemondott. Uj kormány alakítása volt szándéka, melyből Kossuth kimaradt volna és a nádor csakugyan őt bizta meg a kabinet alakításával. De Bécsben már nem erősítették meg Budapesten pedig, mint a szept. 11. és 13-iki határozatok mutatják, egészen Kossuth kezébe jutott a hatalom. B. mindazonáltal a két véglet közt ragaszkodik ideiglenes állásához, hogy hazáját a teljes anarkiától megvédení segitse. Csak Lamberg kinevezése alkalmával mentette őt fel a király hivatalától. B. azalatt, mig Lamberg Budapestre jött és itt szörnyü halált szenvedett, Jellachich táborában járt és annak ellenében, a martonvásári táborban megütközésre igyekezett birni a magyar seregnek még habozó tisztjeit. Csak Bécsben értesült lemondása elfogadásáról és okt. 2-án elienjegyezte B. Vay Miklós miniszterelnöki kinevezését. Nem is ment vissza Pestre, hanem jószágaira. hol tisztjeit és volt jobbágyait a Theodorovics alatt dúló horvátok ellen vezette. Okt. 11-én szerencsétlenül járt: lebukott lováról és keze kitörött. Betegen irta meg a Kossuth Hirlapja okt. 18-iki számában közölt levelet, melyben eddigi eljárását magyarázta és igazolta.
Felgyógyulása után Pestre ment és ott ismét a béke érdekében igyekezett működni. Ellene volt az országgyülés Debrecenbe költözésének, pártot igyekezett szervezni és midőn Windischgrätz herceg a fővároshoz közeledett, tagja volt a küldöttségnek, melyet az országgyülés alkudozás végett a csász. fővezérhez küldött. A herceg nem alkudozott, B.-t maga elé sem bocsátotta és őt néhány nappal később, 1849 jan. 8. Pesten elfogatta. B. mint magyar főúr csak országos biróság előtt akar felelni, mint miniszter a törvény értelmében csak az országgyülésnek volt felelős. Annyira bizott ártatlanságában, hogy midőn Laibachba vitték és Sárváron, majd Cilliben a nép fel akarta őt szabaditani, ő maga csendesítette le az érte buzgólkodókat. Laibachban Deák Ferencet kérte magának ügyvédül, de midőn ezt nem engedték, maga irta meg védő iratát. Azt a vádat, mintha előidézője lett volna a bécsi forradalomnak és Latour megöletésének, oly tökéletesen megcáfolta, hogy azt a hadi törvényszék maga is elejtette. Még akkor is felajánlotta szolgálatát a győztes, függetlenségét kimondó nemzetnek kibékítésére. Laibachból Olmützbe vitték és ott több évi hadi fogságra ítélték, azután Schwarzenberg Felix herceg felszólítására halálos ítéletet mondottak ki fölötte, de egyuttal kegyelemre ajánlották, mivel tetteit a sulyos körülmények igazolták. A rendes eljárás szerint ez az itélet megkegyelmezését vonta volna maga után. E helyett azonban Pestre hozták, hol julius óta Haynau parancsolt mint a császár alteregoja. Komárom kapitulációja után, okt. 5-én kihirdették előtte a halálos itéletet. Bűnei gyanánt a pragmatika szankció megsértése, az alkotmány felforgatása, a felkelők sorában való harcolás, az országgyülésbe való visszatérése voltak felsorolva. Mint felségsértő elveszti egész vagyonát és kötél által való halálra itéltetik. E borzasztó itélet annyival sujtóbb volt B.-ra nézve, mert bizton várta szabadulását és neje és gyermekei az utolsó napokban gyakrabban meglátogathatták. A büszke főurat különösen sértette a halál lealázó neme. Egy rejtett kis tőrrel okt. 5-ének éjjelén mély sebeket ejtett nyakán és mellén, úgy hogy majdnem elvérzett. Bágyadtan, de törhetetlen lélekkel ment a vesztőhelyre, (az ujépület ötödik szárnya előtt,) maga szólt a vadászoknak, hogy tüzeljenek (1849 október 6.).
A szabadságharc minden áldozata közt az ő sorsa keltett legnagyobb részvétet az egész művelt világon. Benne nem a forradalmárt sujtották, hanem a lójális, de hazája törvényes jogáért élő-haló föurat. Mint Andrássy Gyula neki még 1848 decemberben megjövendölte, a nemzetet legkiválóbbjaiban akarták sujtani. úgy mint Alba herceg a belga szabadságot Egmóntban. Halálát sokan egyenesen údvari ármánynak, személyes gyülöletnek tulajdonították. bár fényes és felelős szerepe magában is eléggé világossá teszi annak okait. Határozottságra, jellemre nézve sokban hasonlít az angol szabadság XVII. századi nagy előharcosaihoz. Személyes szeretetreméltósága boldog családi élete még tragikagabbá tette sorsát, Özvegye holtáig (1888 okt. 1.) gyászt viselt érte. Holttetemeit a ferenc-rendi templomból a nemzet nagy részvétele mellett 1870 jun. 9-én átvitték a főváros által emelt mauzoleumba.
14. B. Tivadar (németujvári gróf), született 1729 okt. 16., megh. 1812. Gépészettel foglalkozott s 1790. 20 évre szabadalmat nyert saját találmányu hajójára, mely a viz ellenében is jár. 1797 szept. 17. Bécs mellett a Dunán kisérletet is tett e hajóval s egykoru tudósítások szerint a kisérlet fényesen sikerült. Találmányának későbbi sorsáról mitsem tudunk. Dunai utjának leirása, valamint tervei a Dráva, Száva s Kulpa hajózhatóvá tételét illetőleg kéziratban megvannak gr. Apponyi Sándor levéltárában.
15. B. Vince (németujvári gróf), szül. Grácban 1772 febr. 28., hol atyja kamarai tanácsos volt, megh. Bécsben 1827 dec. 3. lgen művelt és sokat utazott férfiu volt, ki több előkelő tisztséget is viselt, Hont vmegye és Esztergom főispánja, az udvari kamara alelnöke s a magyar udvari kancelláriánál tanácsos volt. Német nyelven irt dolgozatai közt nevezetesebbek: Ueber das ungarische Küstenland. Pest 1805. Reise nach Constantinopol in Briefen. Pest 1810. Reise durch einen Theil Ungarns, Siebenbürgens, der Moldau und Bukovina im Jahre 1805. Pest 1811. Ez utóbbi magyar fordításban is megjelent 1818.
