Esztergomi bazilika
Esztergomi bazilika. (Egy szövegábrával s egy képmelléklettel.) Sz. István szülő-helyén, az esztergomi várhegyen az első székesegyházat maga a dicső első király emeltette Magyaország Nagyasszonyánk és sz. Adalbertnek, a magyarok egyik apostolának tiszteletére. E templom 1188-1198 évek között leégett. Jób érsek azután 1200 körül még diszesebben felépítette, amint az az 1762. romban levő kapuzat felett még olvasható volt. Ezen Vencel cseh király 1304. sokat pusztított s azért Telegdi Chanád érsek 1331-1349 közötti években ismét helyreállíttatta. Egy század mulva fényesebben megujította a székesegyházat Zéchy Dénes biboros és Hunyadi János, ki országosan gyüjtött e célra. 1453. hét megyés püspök jelenlétében országos jellegü ünnepiességgel szentelték fel. 1542-ben a külföldi felszabadító seregnek Várday Pál érsek még büszkén mutogatta a pompázó főtemplomot és 1543. már ott kellett hagynia a szentélyt a pogány hordáknak martalékul. A török uralom után régi várfalak, törmelékes dombok, szomoru romok között Mária Terézia épittetett uj templomot, mely azonban csak ideiglenesen felelt meg a szükségletnek. Rudnay Sándor 1822-ben letette az alapkövet az uj székesegyházhoz, melyhez Khünel Pál műépítész készítette a terveket. Ezek végrehajtásával Pákh János fáradozott és Rudnaynak közel egy millió forintját építette bele. Kopácsy József primás 1838. folytatta a megkezdett óriási művet. Hild építőművész előbb megerősítette a falakat és szürke márványnyal burkolta azokat. A századokra szánt kupolát 24 oszlopra építette. Hat m. vastag falon emelkedik roppant vasbordákon a rézfödélzet. Az oszlopok között 12 óriási ablakon hatol be a fényözön. A kupola tetején ragyogó kereszt gombjában 4-5 ember fér el. Szcitovszky János primás székfoglalásakor készen állt a külső épület a kupola keresztjéig 100 m., a két oldal-torony 57 m., maga a főkereszt 6 m. magasságban. A templom hossza 107 m. (A konstantinápolyi Aja Sophia 117 m., a rómaiak Péter temploma 187 m.) Szélessége 48 m. E korszakra esik a szentély al fresco kifestése Moralt müncheni művésztől és a 13 m. magas, 6,5 m. széles főoltárkép, mely a világ egyik legnagyobb képe. Mária menybemenetelét szemlélteti és Tizián-nak a velencei muzeumban levő eredetije után Grigoletti Angelo tetemesen nagyobb arányokban dolgozta át. E kép keretét a görög izlés legszebb ékítménye képezi. A kupola óriási körén tul impozáns terraszként emelkedik 12 lépcsőn a márványtükrözésben álló szentély, melynek fődiszét, a főoltárt, karrarai márványból Szcitovszky Bonani Péter olasz művészszel készíttette. A rajta álló szobrok magyarhoni vonatkozásu szenteket ábrázolnak: Sz. Adalbert, Sz. Gellért, Sz. Márton és Sz. Mór pécsi püspök alakjaiban. A hat ioni oszlopon nyugvó tágas karzaton Mózer 65 változatu nagy orgonája 3500 sipjával pompázik. Az erkélyt 8, az összhangzatos orgona-akotmány tetejét 11 szobor diszíti. Ezen főbb részek elkészülvén, Szcitovszky 1856 aug. 31. Ferenc József király , főhercegek, számos érsek, püspök, világi főurak jelenlétében felszentelte. A renaissance-stilben épült emlékszerü műnek egyik fődisze az oszlopos előcsarnok, a propilaeum még nem volt kész. Simor János primásnak első gondja volt a kripta bolthajtását s az előcsarnok nagy sulyu oszlopait meg nem biró pilléreit szilárdítani; továbbá a propilaeum nyolc hatalmas oszlopát Hutterer művészi vésőjével 10 láb magas korintusi oszlopfejezettel ékesítette, a csarnok mennyezetét De Toma mezőkre osztva, gipszből készült virágszalagokkal diszítette. Az egyes oszlopokat négy ember sem tudja átkarolni. Ily méretek mellett nagy ügyesség kellett hozzá, hogy a régi főtemplom két hatalmas alakját Hunyady János (l. képmell.) és Zéchy Dénes szobrait oly művészettel állítsák elő, hogy a szemlélő figyelmét mégis magukra vonják. Ez Hutterer bécsi szobrásznak sikerült. Valamint az ő vésőjéből kerültek ki a diszes főkapuzattól jobbra és balra kidomborodó cimerek, melyek felirataikkal az uj főtemplom építőire emlékeztetnek: Coepit (Rudnay), Continuavit (Kopácsy), Consecr, (Szcitovszky), Consummavit (Simor).
Esztergomi bazilika.
A főbejárattól balra van beépítve a nagy műbecscsel biró Bakács-kápolna. (Alaprajzát és keresztmetszetének képét l. az Építészet XXVIII. képmellékletét.) Alapkövén, melyet 1824. a várdombon eszközölt földmunkák alkalmával találtak meg, az 1506-ik év van bevésve, mi az építés megkezdésének időpontját határozza meg; befejezését a kápolna belsejében, a főpárkányzatán végighuzódó fölirat jelzi, mely magyarul ekként hangzik: «Erdődi Bakocz Tamás, esztergomi biboros Isten dicső anyjának Szüz Máriának állította 1507. évben». A kápolna a renaissance-ban gyakorta alkalmazott kereszt-alaku központi épület alaprajzát mutatja. Az eredetileg keletre (most nyugatra) néző keresztkarban három lépcső vezet az oltárhoz .
Bakócz-kápolna
Pázmány Péter szobra
Hunyadi János szobra
Szent-István kápolna
E kápolnát Bakács Tamás azért építtette, hogy neki és rokonságának temetkezési helyül szolgáljon. Hogy a bibornok teste csakugyan e kápolnában lőn eltemetve, arról egykoru irók tanuskodnak. Ennek a kápolnának isten-tiszteleti céljaira a somogymegyei Szinyér kastélyát a hozzátartozó uradalommal, Gyöngyös mezővárosának általa zálogcimen birt negyedrészét, a borsodmegyei Cekin faluban egy birtokrészt, Budán és Pesten egy-egy házat s ingó vagyonának egyik felét hagyta. Ellátta nagyértékü arany- és ezüstkészlettel, zománcos feszületekkel, kelyhekkel, ampolnákkal, szentségtartókkal, miseruhákkal, aranyszövetü szőnyegekkel s különféle diszes kiállításu szertartási könyvekkel. Mig a régi székesegyház az ismétlődő ostromokban elpusztult, az annak déli oldalán emeltebb helyen lévő Bakács-kápolna szerencsésen épségben megmaradt. Még a török sem rombolta le, hanem a szentek művészi márványszobrait eltávolítván, mecsetté alakította át. 1683. kiüzetvén Esztergomból a török, a főkáptalan a kápolnát rendbe hozta és javadalmas papot állított, ki az alapított isteni tiszteletet végezze. Valószinü, hogy a vár romhalmazában sértetlenül talált Mária képet ez időtájban helyezték a kápolna művészi oltára fölé. Midőn Rudnay érsek a székesegyház építéséhez fogott, a Bakács-kápolnát nagy gonddal szétszedetvén, átépíttette a bazilikába, miről a kápolna ablaka mellett befalazott rézlemez felirata tanuskodik. Simor az ablakot üvegfestménynyel diszítette s az oltárra carrarai márványból uj szentségházat (tabernaculum) készíttetett. A főkáptalan pedig Sz. István- és Sz. Lászlónak Della Vedova torini művész által carrarai márványból vésett szobrait helyeztette az oltár fülkéibe.
A főszékesegyház belsejében csillogó márványburkolatnak alapszine világosszürke, vörös márvány a szegélyzet és vakító fehér, ragyogó arany a dekoráció. A márványszegélyek fölött az egyetlen hajó oldalain két nagy bronzdombormű Krisztus életéből vett jeleneteket személtet. Meixner figyelemre méltó alkotásai. De különösen a kupola alatt érvényesül a főtemplom fenségessel határos hatása. Simor primás a megrongált érctető és a behatolt viz által elmosódott freskók helyett Lippert József udvari építész tervei szerint De Ioma diszítő-művészszel ujakat készíttetett. A remek kupola bal oldalán carrarai márvány-oltár fölött van Grigoletti festménye, mely Krisztus kereszthalálát ecseteli, a kupola jobb oldalán levő mellékoltár felett pedig Sz. István királyt ábrázoló festménye van, amint Magyarhont Patronájának pártogásába ajánlja. Della Vedova torinói szobrász műve Pázmány Péter carrarai márvány szobra (l. a képmell.). A kupola pillérfokainak s a szentély dongaboltozatainak sztereokromiái Moralt müncheni művésztől valók. A hercegprimási fehér márványból készült fényes trónust szintén Lippert tervezte. Az E.-i bazilika építészetében a klasszikus görök izlés tiszta formái a renaissancenak öblös ivezeteivel ölelkeznek, melyet megkoronáz a nehéz kupola. A főtemplom alatt van a terjedelmes kripta, melyben láthatni a kupolatartó 17 m. vastag támasztófalak gyökereit. Itt több régi sirkő van befalazva, legértékesebbek ezek között Széchy Dénes (1465) és Vitéz János 1472) siremlékei, melyek ritka renaissance műemlékeink között kiváló helyet foglalnak el. A primásoknak az oltár körül futó kerek mauzoleumában 39 fülke van. Eddig Ambrus főherceg, Rudnay, Kopácsy, Szcitovszky és Simor primások pihennek itt. Ambrus főherceg-primásnak márvány siremléke a jobboldali István-kápolnában van; Canova művészi alkotása. A kanonokok számára a kripta oldalágaiban vannak fülkék. Itt nyugosznak az építészek is.
Esztergomi főszékesegyház kincstára, melyet a bazilika nyugati részében a főoltár háta mögötti emeletes épületben őriznek, egyike hazánk legnevezetesebb és legrégibb kincstárainak, melyben a XI. sz.-tól egészen a legujabb időkig terjedő egyházi tárgyak őriztetnek. E kincstár alapját azon egyházi felszerelések képezik, melyekkel Sz. István, a főszékesegyház alapítója szerelte azt fel; gyarapították az esztergomi érsekek és kanonokok, valamint királyaink is, különösen Hunyadi Mátyás. A kincstár sok viszontagságot élt át az idők folyamában, melyek megalapították gazdagságát, s megrongálták vagy átalakították tartalmát. A jelenleg benne lévő kincsek felől tájékozást nyujt Dankó József dr. diszmunkája, melyet Simor János megbizásából s annak költségén adott ki. E munkában Dankó ötvenöt fényképes táblán nyolcvankét tárgy képét adja, de ez nem a kincstár összes tartalma. E nyolcvankét tárgy közül huszonkilencet Simor János bibornok készíttetett, a többiek mind régibb műipari alkotások s ez utóbbiak anyaguk szerint négy főcsoportba oszthatók, u. m. ötvösművek, illetőleg fémtárgyak 34 db., himzés és szövés 16 db., könyvdiszítés illetőleg festés 2 db. és fafaragás 1 db. Legbecsesebb darabjai a bizanti izlésü u. n. békecsók tábla, melynek rekeszes zománcai hasonlítanak a m. sz. korona ékítményeihez, de jelenlegi formájában már két eredetileg egymáshoz nem tartozott darabból áll; az u. n. eskü kereszt a XII. sz. végéről, melyre legutóbb I. Ferenc József tette le a koronázási esküt, az u. n. apostoli kereszt, mely előbb primásaink és királyaink előtt, Batthyány primástól kezdve azonban csak királyink előtt szokott vitetni, szintén a renaissance ötvösművészet alkotása, de gombja és nyele ujabb, ezt Simor J. primás készíttette; a Zeleméri és Baráti-féle keresztek, az előbbi a XVI., utóbbi a XVII. sz.-ból; Szelepcsényi primás pacifikaléja szintén a XVII. századból; Súky B. kelyhe és ereklyetartója a csúcsives stil idejéből; Széchi Dénes kelyhe; a Szakolcai és Literati Mátyás-féle kehely, a két előbbi sodronyzománcos. Figyelemreméltó emlékek még Árpádházi Szent Margit ereklyetartója, zománcos mellkeresztek és Pázmány Péter házi oltára. A kelyhek közt említést érdemel még Szelepcsényi és Ambrus fhg. primás kelyhe. A csúcsives izlés alkotásai közül említést érdemel egy urmutató, egy pásztorbot, egy kristály szekrény s a fából faragott szentbenedeki isten-koporsója. Az olasz renaissance izlés alkotásai közül legkiválóbbak a Vitéz János-féle pontifikale, a Bakács Tamás-féle graduale és miseruha, egy rendkivül szép püspöksüveg, egy feszület és mindnyájoknak koronája a hires Hunyadi Mátyás-féle kálvária. (L. Kálvária.) Dankó adatait és véleményét több tekintetben kiegészítette és helyreigazította Czobor Béla dr. egy ujabb (1881) diszmunkája, melyet a kincstárról magyarul és franciául adott ki. Az esztergomi hires kálváriával, mint legdrágább hazai renaissance-ötvösművel legujabban Szalay Imre (1894) foglalkozott egy kiváló tanulmányban.
Az esztergomi vár déli bástyafalában elrejtve van a Sz. István-kápolna. Történetiróink szerint Sz. István király az esztergomi várban született és a pogány Vajk kir. herceget is ott keresztelte Sz. Adalbert 995. Sz. István első vértanu neve után keresténynyé. Ezen korszakot alkotó esemény szinhelye gyanánt a hagyomány a most is meglevő Sz. István kápolnát tartja (l. képmell.) az esztergomi várfok déli oldalában. Habár a vár egyes részleteiben korábbi időkre vezethető is vissza, az u. n. Sz. István-kápolna építési rendszere és részleteinek jellege korai román izlésre mutatnak, mely hazánkban a XI. és XII. sz. első felében divott. A kápolnába szük sikátor vezet, melyből más kisebb helyiségbe nyilik egy ajtó. Eredetileg csak egy ablaka volt, a restauráció alkalmával azonban két stilszerüen alkotott kettős ablakot törtek rajta. Ezt a régi magyar műemléket, melyet sokan későbbi korunak tartanak, Simor János primás 1874. helyreállíttatta, és Sz. István vértanu, valamint a Hartvik-legendából vett és Sz. István király születésére és keresztelésére vonatkozó képekkel ékesítette.
