Esztergomi érsekség
Esztergomi érsekség. Alapította Sz. István király, midőn országát püspökségekre osztván, ezek fölé egy érsekséget helyezett, fejéül, központjául a magyar egyháznak, s ennek székhelyéül Esztergomot jelölé ki. Utóbb a XII. sz. elején Bácson egy második érsekség alapíttatott (l. Bácsi érsekség), s az erdélyi, nagyváradi, csanádi és zágrábi püspökök az uj érsek szuffraganeusaivá lettek. A két érseki szék azonban soha sem tekintetett egyenlőnek rangra és jogokra nézve, s az esztergomi érsekek a bácsi (v. kalocsai) érsekség alapítása után sem szüntek meg az összes magyar egyház fejeinek «Primásainak» tartani magukat. Az E. területe az első sz.-okban az ország nagy részét foglalta magában. Kiterjedett Esztergom, Nyitra, Turóc, Árva, Nógrád, Gömör, Lipót, Hont, Bars, Komárom, Zólyom, Szepes, Torna vmegyékre és a kunok földjére a Tisza partjain. (Ezekből 1776. kihasíttatott a beszterce-bányai, rozsnyói és szepesi püspökség). A megye fel volt osztva a főegyházi, nyitrai, nógrádi, gömöri, honti, barsi, komáromi, sasvári, zólyomi, tornai főesperességekre, melyekhez csatlakoztak a pozsonyi és szepesi prépostok kerületei. A plébániák száma a régi időkben, Pázmány Péter összeállítása szerint, meghaladta az ezret, s még a XVI. sz. közepe táján is megközelítette a kilencszázat. De a török hódítás, a protestántizmus terjedése és a belháboruk idejében ezen szám tetemesen megfogyott. A XVII. sz. elején alig 100 plébános működött a nagy megyében. Pázmány buzgalma lényegesen javított a helyzeten, mert 10 évvel halála után, 1647. 185 plébánost, 10 káplánt s 21 licenciatus-t számíthatunk. Jelenleg a megye 3 kerületre: az esztergomi-, budapesti- és nagyszombatira - mindegyik élén egy érseki helynök áll - nyolc főesperességre, 46 alesperességre van felosztva. A plébániák száma 478, a megyében működő papoké 776, az összes egyházi személyeké (apácák, növ. papok) 2408, a hiveké 1196186. Az érsekek székhelye 1643-ig Esztergom volt; midőn e város a törökök hatalmába került, Nagyszombatba vonultak, hol 1820. tartózkodtak, amidőn ismét Esztergomba tértek vissza. Eddig 75 érsek ült a primási széken. Vaszary Kolos a 76-ik.
Az esztergomi érsek különös előjogai:
1. Magyarországnak primása (l. o.), mely méltóság 1279. kapcsoltatott össze az esztergomi érsekséggel, amidőn III. Miklós pápa alatt IV. László király beleegyezésével erre a méltóságra Lodomér váradi püspök neveztetett ki. Ily minőségben Magyarhonban és kapcsolt részeiben a püspöki megyéket meglátogathatja, a klastromok és szerzetrendek felett (a pannonhalmi főapátság kivételével) bizonyos hatósági jogokkal bir, s nemzeti zsinatot tarthat; 2. a római szent széknek született követje, mint ilyen előtt, követségének határai között az egyenes kereszt vitetik, a többi érsekek ezzel a joggal csak érseki tartományuk határain belől birnak; a primacialis szék pedig mint követség nem a bécsi nuncius utján, hanem közvetlenül érintkezik Rómával; 3. 1715 óta a római szent birodalom hercege, miért is hercegprimásnak cimeztetik, mely cim adományozásáért a karok és rendek 1715. évi II. tc. által a Felségnek köszönetet szavaztak. «Status et Ordines SuaeMajestati Sacratissimae referunt gratias, quod futuros moderni Domini Archi-Episcopi Strigoniensis in Officio Succossores Dignitate Sacri Romani Imperii principis condecorare Dignata est»; 4. Az országnak főtitkára és kancellára (Summus et Secretarius Cancellarius regius) s mint ilyen a királyi kettős pecsétnek (Dupplex Sigillum Regium) őre. Ez a méltóság Zsigmond király koráig változó volt. Az E.-t a méltóságban az 1741. évi 10., és az 1751. évi tc.-ek megerősítették; 5. azelőtt a kir. hétszemélyes táblának egyik itélő birája volt, s a kir. itélő táblához két primaciális ülnököt nevezett, s a fennállott m. kir. helytartótanácsnak is tanácsosa volt. Régebben az országnak egyik rendes birája volt, s királyi személyes jelenlétnek tartatott. Igy kifejezetten az 1536. évi 15. t.-cikk «quum Rev. D. A Eppo Strigoniensi tamquam Summo et Secretario Cancellario Regio .... jure competat, ut ipse..... tamquam Personalis Majestatis Regiae Praesentia unus ex Judicibus Regni Ordinariis esse censeatur», és u. o. «ut et in consilio et in judicio sua libere fungatur authoritate»; 6. V. István király óta Esztergom vmegyének örökös főispánja; 7. régebben mint a pénzverőházak főfelügyelője (supremus pisetarius) a pénzverés ügyére felügyelt, utóbb ezen a cimen bizonyos jövedelmeket huzott; 8. Szent István rendnek prelatusa, és a királyi udvarnak, midőn Magyarországban tartózkodik, plébánosa; 9. Az ország állandó gyakorlata szerint, mi alól különös okoknál fogva csak két esetben volt kivétel, ő az ország nádorával együtt a király koronázója, s részt vesz a királyné koronázásában; 10. Egyháznemesi székeiben (sedes praediales) egyháznemesi javak adományozása által egyháznemeseket (predialistákat) alkothatott; 11. Az 1550. évi LIV. tc. megerősített a Karok és Rendek által kétségbevont, s azért legfelsőbb eldöntés végett a Felség elé terjesztette azt a privilégiumát, hogy a biróság előtt az esküt nem tartozott személyesen letenni, hanem azt tisztje által letehette: «eximuntur ipsimet a praestando juramento, cum judicialiter eis imponitur, permittiturque eis, ut loco sui Officiales ipsorum possint jurare.».
