Férgek
Férgek (Vermes, l. a mellékelt képet). Az állatországnak alulról fölfelé számítva negyedik, a Tüskebőrüek és Izeltlábuak között álló, meglehetős széleskörü állatköre, amelybe a többi állatkörökbe be nem osztható állatokat sorolják, de amelyek mindazáltal a többi körökhöz többé-kevésbbé átmenetek. Innen van aztán az, hogy a F. állatköre valamennyinél változatosabb s néha egyes csoportjai csupán egy állatnemet foglalnak magukban. A legmagasabb F. igen közeli viszonyban vannak a Gerincesekkel, ha ugyanis a Zsákállatokat (Tunicata) még a F.-hez soroljuk, nemkülönben közeli viszonyban vannak az izeltlábu állatokkal is az Annulaták és Rotatoriák révén, valamint a Bryozoák révén a Lágytestü állatokkal (Mollusca). Éppen ez az oka annak, hogy a férgek állatkörének határvonalai igen határozatlanok, s hogy terjedelme még ez idő szerint is igen ingadozó. Linné annak idején az Izeltlábuak és Gerincesek kivételével az összes többi állatokat F.-nek tekintette. Cuvier a mai férgek köréből kizárta az élődieket. Goldfuss Euthelminthos és Anulata csoportokra osztotta; Diesing a F.-kel egyesítette az Infusoriákat és Gyökérlábuakat (Rhizopoda) is mint Prothelmintheseket, sőt még a Mohaállatokat és Zsákállatokat is ide sorolja, mig Huxley a Tüskebőrüekkel egyesítette Annuloidea név alatt.
Örvényféreg. (Tetrastemma obscurum).
A magyarban a F. kifejezés igen használatos és egyes vidékeken a legkülönbözőbb állatfajok összefoglalására alkalmazzák. Tudományos nézőpontokból indulva ki különben a F. körébe sorolt állatosztályok rövid jellemei a következők: Kétoldali részarányos, gyürüs, de nem izelt, vagy pedig egynemüen izelt test; tagolt szelvényfüggelékek hiánya; páros vizedény-, vagy kiválasztó edénytörzsek; bőralatti izomtömlő.
A búza fonálférge (Tylenchus scandens) erősen nagyítva
A F. szervezeti viszonyait illetőleg különben általánosságban a következőket mondhatjuk. Testük kétoldali részarányos, megnyult, igen gyakran jóval hosszabb, mint a minő széles, vagy lapított, vagy hengeres, igen gyakran izeletlen, a magasabbaknál azonban izelt (Gyürüsférgek).
Hermella csövei.
Az izek jelentőségét igen szépen megmagyarázzák a Galandférgek tetstnek izei; amelyek tulajdonképen nem egyebek, mint egymással huzamosabb ideig benső összeköttetésbe lépett, később különváló ivaregyének s illetőleg az ivaregyének ismétlődései, amelyeknek sarjadzás utján a galandféreg feje, a dajka ad életet. De már a Gyürüsférgek-nél az izek, illetőleg szelvények teljesen elvesztik önállóságukat, de azért valamennyi feltünteti még eredeti jelentőségét azzal, hogy belsejökben megtalálhatjuk az összetett egyént felépítő szerveknek részeit.
Bélgilliszta (Ascaris lumbricoides) nagyítva. a. A hím hátulsó testvége; b. A mellső testvég hátoldalról; c. Ugyanaz hasoldalról; d. Pete.
Tulajdonképeni végtagokat, a Rovarok, Rákok stb. izelt függelékeire emlékeztető képleteket a F.-nél nem, hanem csupán u.n. lábcsonkokat találunk; ezek helyét sörték, csillangók és különböző szerkezetü szivókorongok foglalják el. A testen rendesen jól megkülönböztethető a hát- és a hasoldal, s az állat helyét a hasoldallal változtatja, vagy pedig annak segélyével idegen testekre tapad s rendesen itt van a szájnyilás is.
Tengeri hernyó (Hermione hystrix).
Fejet, tort s más ezekkel egyenértékü testtájat nem igen különböztethetünk meg, de a magasabb F.-nek a szemeket, tapogatókat stb. viselő szelvényeit mindazáltal fejnek tekinthetjük. Az alsóbb F. bőre leggyakrabban puha és egész felületén csillangós, a magasabbaké ellenben vastag chitin, vagy chitinszerü állományu réteggel takart, amely egészen emlékeztet az izeltlábu állatok chitinpáncéljára.
Tengerparti giliszta (Arenicola piscatorum).
A bőr alatt terül el az izomzat, amely leggyakrabban a bőrrel bensőbb összeköttetésben álló csövet, u.n. bőrizomtömlőt képez s ez hossz- és gyürüs rostok váltakozó, elkülönült rétegeiből áll. A bőrizomtömlő működése eredményezi az u.n. féregszerü mozgást. Egyes F.-nél a bőrizomtömlőn kivül találunk még ferdén, vagy a hastól a hátig futó izmokat is (Galandférgek), mig másoknál a bőrizomtömlő hiányzik s ezt különböző irányokba futó önálló izmok helyettesítik (Rotatoria).
Csillagféreg (Priapulus). Csöves féreg (Hermella)
Az idegrendszert még ez ideig nem ismerjük az összes férgeknél, de amelyeknél megvan, azoknál a test mellső sarkán a garat felett egy vagy két ducból áll, amelyekhez járul aztán a Gyürüsférgeknél a garat alatti duc és hasducláncolat. A hasducláncolat két főtörzsből áll, a melyek ductól-ducig haladva ezeknél haránteresztékek segélyével közlekednek. Látószerveik vagy ideggel közlekedő egyszerü festékfoltok, amelyek néha lencsét is tartalmaznak (Rotatoria), vagy pedig meglehetős bonyolódott szerkezetü szemek (Annulata). Egyeseknél halló és szaglóérzékeket is találunk. A tapintás végkészülékei gyanánt igen különböző szervek és függelékek működnek, a Bélférgeknél például idegekkel összefüggő bőrszemölcsök szolgálnak e célra, mig ellenben a szabadon élő F.-nél, különösen pedig a Gyürüsférgeknél a fejnek s a szelvényeknek fonálforma tapogatói, az u.n. cirrusok végzik a tapogatást.
Csöves féreg (Vermillia)
A bélcsatorna a különböző csoportoknál feltünően elütő szerkezetü. Egyes Bélférgeknél teljesen hiányzik (Galandférgek), s ezeknél a táplálkozás endoszmozis utján történik az egész test felületén. Azoknál a F.-nél, melyeknél a bélcsatorna megvan, megkülönböztethetünk izmos falazatu garatot, gyomrot és végbelet (Rotatoria, Annulata).
Heteroneresis Oerstedi.
A Gyürüsférgek bélcsatornáján néha befüződések, oldalzacskók és vakbélfüggelékek is jelennek meg, amelyek valószinüleg a májat helyettesítik, különösen sok oldalzacskója van a Piócák bélcsatornájának, amelyek a táplálék, vér felszivásakor mindannyian megtelnek és reservoir gyanánt szerepelnek. A szájnyilás rendesen a test mellső sarkán fekszik, vagy ennek közelében a hasoldalon, mig ellenben az alfelnyilás, amely különben a gyomor megléte mellett is hiányozhatik (p. egyes Rotatoriák), mindig a test hátulsó sarkán nyilik a szájnyilás átellenében. Azoknál a F.-nél, amelyeknél a táplálkozás a bélcsatorna hiánya miatt endoszmozis utján történik, vérkeringési szervek, edények nincsenek (Galandférgek), sőt még számos más, tökéletes bélcsatornával biró F.-nél sem találunk ilyeneket (Fonálférgek, Rotatoriák), mig ellenben a Gyürüsférgeknél teljesen zárt, lüktető edénytörzsekkel biró véredényrendszer fordul elő. A vér szine néha sárgás, zöldes vagy pirosas, de a vérsejtek szintelen, ugynevezett fehér vérsejtek.
Tok nélküli izom-trichina.
A lélegzés leggyakrabban a test egész fölületével történik, s ilyenkor lélegző szervek nincsenek, mig a tengerekben élő nagy Sörtelábu gyürüsférgeknél fonál-, pamat- vagy ágas kopoltyu-függeléket találunk a lábcsonkok tövén.
Betokozott izom-trichina.
A kiválasztó szervek egy F.-nél sem hiányoznak, de szerkezetükben egymástól meglehetős elütőek és működésük sem egészen bizonyos, általában vizedényrendszernek nevezik, de lehetséges, hogy a vesék feladatát teljesítik. A vizedénytörzsek vagy egyszerüek, vagy elágazók s közvetlenül a külvilágba nyilnak s vagy egész lefutásukban zártak (Galandférgek), vagy pedig tölcsérforma bevezető nyilásokkal birnak (Rotatoriák reszkető szervei), egyes esetekben az ivartermények kiürítésére is szolgálnak (Gyürüsférgek). A Gyürüsférgeknél a vizedénytörzsek minden szelvényben párosan ismétlődnek és burkoltak, miért is szelvényszerv nevet viselnek.
Diplozoon paradoxum, nagyítva.
Az alsóbbrendü F. szaporodása sok esetben sarjadzás és oszlás utján történik, e szaporodásmódok azonban legtöbbször a lárvakorszakban szerpelnek, az u.n. dajkakorszakban. Máskülönben az alsóbbrendü F. legtöbbször himnősök (hermafrodita) s az ivartermények készítésére bonyolódott szerkezetü készülékkel birnak (p. Galandférgek), mig a váltivaru férgek ivarszervei meglehetős egyszerü szerkezetek (Fonálférgek, Rotatoriák). Az ivaregyének a legtöbb esetben feltünően elütnek egymástól, igy p. a Rotatoriák-nál a himek mindig kisebbek a nőstényeknél, testformájuk emezekétől teljesen elütő, továbbá bélcsatornájuk egyáltalán hiányzik. A F. egy nagy része átalakuláson megy át és lárváik a legtöbb esetben egész testén csillangós, csillangó koszorus. Számos féregnél a lárva a leendő féregnek csak fejéből és utolsó testszelvényéből áll s a többi szelvény csak a fejlődés további folyamatában ékelődik be sarjadzás utján, minek következtében az állat lassanként meghosszabbodik. A Galandférgeknél és Mételyféléknél az átalakulás nemzedékváltássá bonyolódik, amelynek folyamában a lárva nemcsak külső formáját és belső szervezetét változtatja, hanem nemzedékeket hoz létre, életmódját változtatja, egyik gazdából a másikba vándorol, az elősködő életmódot szabad életmóddal is felcseréli (p. Distoma). A F. valamennyien nedves helyeken, v. vizben, vagy nedves füben, vagy más állatok belsejében élnek s illetőleg élősködnek, sőt egész nagy csapatokat is találunk olyanokat, a melyek más állatokon, vagy azoknak belsejében élősködnek (p. Galandférgek, Mételyek, Piócák).
Májmétely (Distomumhepaticum) lárvájával
A csak fiatal korban élősködőket Xenositák-nak, a csak ivarérett korban élősködőket Nostoriták-nak s a csak kivételesen élősködőket Planositák-nak nevezik. Kihalt férgeket már a felső silurban találtak, de tömegesebben a jurában lépnek fel, miután azonban legtöbbjük igen lágytestü, nem is lehet csudálkoznunk azon, hogy a kövületek között aránylag ritkán fordulnak elő. Mintegy 2000 élő és 300 kihalt faj ismeretes. A kétségen fölül álló F.-et ez idő szerint 5 osztályba osztják s ezek a következők: 1. Fonálférgek (Nemathelmintes), 2. Laposférgek (Platyhelmintes), 3. Csillagférgek (Gephyrea), 4.Kerekesférgek (Rotatoria), 5. Gyürüsférgek (Annulata). Különben az egyes buvárok a F. állatkörében a különböző időkben ezen 5 osztályon kivül többet is vettek fel, igy Gegenbauer a következő osztályokat különböztette meg: 1. Laposférgek (Platyhelmintes), 2. Fonálférgek (Nemathelmintes), 3. Buzogányfejüek (Acanthocephali), 4. Nyilférgek (Caetognathi), 5. Béllélegzők (Euteropneusti), 6. Csillagférgek (Gephyrea), 7. Mohaállatok (Bryozoa), 8. Kerekesférgek (Rotatoria), 9. Zsákállatok (Tunicata), 10. Gyürüsférgek (Annulata). Ezen osztályok közül azonban ujabb időben egyeseket külön állatköröknek vettek, igy p. Claus a Mohaállatokat (Bryozoa) a Karlábuakkal (Brachiopoda), a Molluscoidea, a Zsákállatokat (Tunicata) pedig a Provertebrata külön állatkörének tette; a Buzogányfejüeket és Nyilférgeket egyesítette a Fonálférgekkel.
