Foszfor kimutatása
Foszfor kimutatása. A közönséges foszfor igen erős méreg, mivel pedig különösen gyufákban közkézen forog, gyakori eset a foszformérgezés (l. o.) és igy a törvényszéki kémikus gyakoribb feladatai közé tartozik a foszformérgezést konstatálni. Erre a célra a kémikus a hányadékot, a gyomortartalmat és a tápcsatorna részeit használja. Megjegyezendő, hogy a F. csak akkor lehetséges, ha a megvizsgálandó hullarész stb. mihamarább jut a kémikus kezeihez; u. i. a foszfor oxidáció folytán előbb foszforos-, majd foszforsavvá alakul és ha az egész foszfor már foszforsavvá oxidálódott, foszformérgezés bizonyítása lehetetlenné válik, hiszen a foszfátok az emberi szervezet normális alkotó részei.
Két eljárás van használatban, ezek a Mitscherlich megállapította, melynek lényege abban áll, hogy a megvizsgálandó anyagot lombikba teszik, reá kénsavval vagy borkősavval megsavanyított vizet öntenek. A lombikot alkalmasan hajlított üvegcsővel függőlegesen álló Liebig-féle hütővel kötik össze, majd a lombik tartalmát forralják; ilyenkor a fejlődő vizgőz foszforgőzt ragad magával, a hütőben pedig a vizgőz lecsapódván, a foszfor levegővel érintkezik és részlegesen oxidálódik, minek folytán a hütő felső részében sajátszerü villogás észlelhető. Természetesen e vizsgálatot sötétben kell végezni. Ez eljárás felette érzékeny, ha a vizsgálandó anyagban csak nehány miligramm szabad foszfor van, 1/2 órán át is észlelhető a villogás. E módszer az esetben, ha különösen terpentinolaj, alkohol, éter, kloroform, karbolsav v. más illő szénvegyületek vannak jelen, kevésbbé célszerü, esetleg egyáltalán nem alkalmas, mert ez anyagok a villogást csökkenthetik, sőt egészen meg is szüntethetik. Megjegyzendő továbbá, hogy csakis szabad foszfort mutathatunk ki vele, mig a foszforossavat nem. A másik használt eljárás a Dusart-Blondlot-féle, melynek az előbbi felett az az előnye, hogy idegen szénvegyületek nem zavarnak, továbbá a foszforral való mérgezés még akkor is konstatálható, ha a foszforossavvá való oxidáció is bekövetkezett. Ez eljárás azon alapul, hogy a fejlődő hidrogén szabad foszforral és a foszforossavval is foszforhidrogént képez, az ilyen foszforhidrogén tartalmu hidrogén lángjának a magja szép zöld szinü. Különösen akkor látható ez jól, ha a hidrogén lángját fehér porcellánlemezzel lenyomjuk, hogy az a lemezen szétterüljön. A kivitel ugy történik, hogy nagyobb készülékben tiszta, foszformentes cinkkel és hig kénsavval hidrogént fejlesztünk, majd a fejlesztő készülékbe a megvizsgálandó anyagot tesszük. A fejlődő foszfortartalmu hidrogént semleges ezüstnitrátoldaton átvezetjük, hol foszforhidrogén jelenlétében foszforezüstből álló fekete csapadék képződik. A kimosott csapadékot kisebb hidrogénfejlszető készülékbe visszük és a kifejlődő hidrogént klórkalciumos csövön megszárítva, olyan üvegcsőbe vezetjük, melynek végébe kis platinacső van forrasztva. Itt gyujtjuk meg a hidrogént, hogy lángját megvizsgáljuk, nem zöld-e a magja?
