Foszfor kloridjai
Foszfor kloridjai. Két foszforkloridot ismerünk, ezek: foszfortriklorid (PCl3) és foszforpentaklorid (PCl5). - Foszfortriklorid képződik olyankor, ha foszfor és klór hatnak egymásra; az egyesülés a 2 elem között igen heves, ugy hogy előállítását körültekintéssel kell végezni, továbbá ugy, hogy kevés felesleges foszfor maradjon. Az igy kapott foszfortrikloridot ledesztillálva megtisztítjuk. Szintelen erős fénytörő, büzös, maró folyadék; fs.-a 0°on 1,66; fp.-ja 78° körül van. A nedves levegőn erősen füstölög, vizbe cseppentve alámerül, de mihamarabb heves hatás áll be és sósav meg foszforossav képződnek; e vegyület nagy mennyiségü foszfort képes feloldani. Széndiszulfiddal, benzollal, kloroformmal, éterrel elegyíthető. Klórgáz pentakloriddá alakítja. Forráspontján igen lassan oxidálódik és foszforoxiklorid (POCl3) képződik; oxidáló anyagok is foszforoxikloriddá alakítják. - Foszforpentaklorid. E vegyületet Davy állította elő 1810., Dulong pedig analizálta 1816. Képződik, ha foszfortrikloridra annyi klórgázt vezetünk, amig megszilárdul. Szintelen kristályos test, mely megolvadás nélkül már 100°-on felszállad; nyomás alatt 148°-on olvad. Gőze diszszociálva van foszfortrikloridra és szabad klórra; 300°-on ez elbomlás teljes. Viz hevesen hat reá s elbontja, foszforsav és sósav képződik. Nagyon gyakran alkalmazza a kémikus, aki organikus kémiai vizsgálatokkal foglalkozik; u. i. a hidroxilt tartalmazó szénvegyületekre ugy hat, hogy a hidroxilcsoport klóratommal lesz helyettesítve, a foszforpentaklorid foszforoxikloriddá alakul, a hidroxilcsoport hidrogénjéből pedig sósav lesz.
