Gyermek.
Gyermek. Gyermekkor a születéstől az ivarérettség (pubertas) bekövetkezéséig terjedő időszak. Tág értelemben a gyermekkor a születés előtti magzati időszakot is magába foglalja. Gyakorlati orvosi szempontból a gyermekkor a következő négy szakra osztatik szét: a) az ujszülött-kor (az első 3-4 hét), b) a csecsemő-kor (az első életév végéig terjedő idő), c) a korai gyermekkor (a 6-7. életévig terjedő idő), d) a késői gyermekkor (a 14 évig terjedő idő). L. még Csecsemő és Életkor.
Gy.-ek, jogi értelemben a lemenő ágbeli rokonok, szorosabb értelemben az első izbeli lemenő rokonok, a közvetlenül nemzettek. A GY.-ek törvényesek és törvénytelenek. Törvényesek azok, akik törvényes és vélt jóhiszemü házasságból, azaz oly házasságból születtek, mely valamely bontó akadálynál fogva semmis ugyan, de mert a házasfeleknek v. legalább egyikének az akadály fenforgásáról tudomása nincs, a fenforgó jóhiszemüségnél fogva s annak tartama alatt érvényes házasság magánjogi hatályával bir. A másképen született gyermekek törvénytelenek. A házasságból született Gy.-ek közül azonban csak azok törvényesek, akik a házasság megkötése után legalább a 7-ik hónapban, v. a házasság megszünése után legfölebb a 10-ik hónapban születtek. Ezekre nézve az a vélelem áll; « pater est quem nuptiae demonstrant», melyet csak a nemzés feltétlen lehetetlenségének bizonyítása által lehet megdönteni. ha p. o. a 10 évi szakadatlan távollét után hazatérő férj otthon egyéves gyermeket talál. Általános elv, hogy az anyának habár esküvel erősített vallomása, hogy a gyermek nem a férjétől származik, a gyermek törvényes születése ellen bizonyítékot nem képez.
A törvényes Gy.-k szülőik családi jogaiban részesülnek. Joguk van jelesül az atyának nevére, nemességére s minden egyéb nem tisztán személyi jogaira, a szülőktől nevelést és tartást követelhetnek; a szülői vagyonnak ők első sorban törvényes örökösei, s mint u. n. szükségörökösök végrendelet által el nem vonható törvényes osztályrésze (egyenlő annak felével, amit a gyermek végrendelt nemlétében örökölve) igénynyel birnak. Hazai jogunknak egyik főelve Vebőczy HkI.: 53. § 10.-nak tétele, mely szerint: «Természeti jog szerint az atya a fiunak és viszont a fiu az atyának szerzi mindazt, ami vagyont és jószágot szerezni képes». A törvénytelen Gy.-ek az atya nevére igényt nem tarthatnak, családi jogosítványokban, szülőik rangjában s nemességében nem részesülnek, tartást és nevelést azonban és pedig nem csak anyjuktól, hanem ellentétben a francia jognak elvével, mely szerint «atyasági keresetnek nincs helye», atyjuktól is követelhetnek. Ellenben törvényes örökösödési joggal a törvénytelen Gy. anyjuk után sem birnak. ellenkezőleg intézkednek az erdélyi szászok statutumai. L. még Atyai hatalom.
