Smith,
Smith, 1. Ádám, angol közgazdasági iró, szül. Edinburg közelében, Kirkcaldy helységben 1723 jun. 5., megh. Edinburgban 1790 jul. 17. Atyját, ki egy ideig vámhivatalnok, majd nagyobb földbirtokosok jogtanácsosa és jószágigazgatója volt, már 3 hónapos korában elvesztvén, neveltetését egészen anyjának köszönhette. A testszervezetére nézve igen gyenge fiu már kora gyermekségében kitünt bámulatos emlékező tehetségével, fürkésző, logikus eszével s rendkivüli idegességével. Tizennégy éves korában a glasgowi egyetemre iratkozott be s innét 3 évi matematikai és filozofiai tanulmány után, 1740. mint alapítványi ösztöndíjas, Oxfordba ment, ahol 5 éven át látogatta az egyetemet s filozofiai tanulmányain kivül a görög, latin, francia és olasz nyelvek elsajátításával foglalkozott. Itt ismerkedett meg Hummel, aki egész világnézetére nagy hatással volt. 1746-48. szülővárosában a tanári pályára való előkészületekkel foglalkozott s 1748-51. Edinburgban a retorikából és esztetikából nyilvános előadásokat tartott. 28 éves korában, 1751-ben Glasgowban egyetemi rendes tanára lett a logikának és a bölcsészeti erkölcstannak; mint tanár szabadon, könyvek és jegyzetek nélkül tanított, előadásai a szónoki művészet minden követelményeinek megfeleltek és sok tanulót egyenesen az ő előadásai vonzottak Glasgowba. Tanárkodása közben a klubok és tudományos társulatok ülésein, meg a mindennapi élet megfigyelésével gyakorlati kérdések és az üzleti viszonyok vizsgálatával foglalkozott. Időközben ismeretségbe és barátságba jutott Angliának minden kiváló tudományos és gyakorlati férfiával, akik között neki időközben megjelent munkái igen tekintélyes helyet szereztek. 1764. az ifju Buccleugh herceggel, mint ennek mentora, európai körútra indult s összesen harmadfél évet töltve Francia- s Olaszországban meg a Svájcban, megismerkedett a francia irodalmi és politikai kitünőségekkel; D'Alembert, Holbach, Helvetius, Abbé Morellet, Duenay, Turgot, Rouseau, Necker stb. ismerősei, sőt részben bizalmas barátai lettek. 1766 vége felé, utazásaiból visszatérve, szülőföldjén telepedett le s itt 9 éven át tisztán a tudománynak és kutatásnak élve, kidolgozta világhirüvé vált közgazdasági rendszerét, amelyet legnevezetesebb munkájában, Inquiry into the nature and causes of the wealth of nations cím alatt adott ki 1776. elején Londonban. E munkát osztatlan dicsérettel halmozta el mindenki, a közéletben, a parlamentekben, az irodalomban elsőrendü tekintély gyanánt idézték tételeit; még S. életében öt angol kiadást ért s egymásután kezdették lefordítani az európai nyelvekre. 1776-78. Londonban mint a legelőkelőbb tudományos és társadalmi körök ünnepelt embere élt, 1778. magas vámhivatali állást kapott Edingburgban, de ekkor már gyakori és huzamos betegeskedései, meg rokonainak és barátainak elhalálozása annyira lesujtották őt, hogy életének utolsó éveit irodalmi munkásság nélkül töltötte el.
S. tudományos jelentőségét l. Közgazdaságtan (XI. köt. 11. old.). Munkái: Inquiry into the nature and causes of the walth of nations (2 köt., London 1776.), a harmadik kiadást maga S. bővítette; később Buchanan, majd M'Culloch újra kiadták; legutolsó angol kiadása Rogerstől (2 köt., u. o. 1870) jelent meg; ma már minden művelt nyelvre le van fordítva, magyarul Vizsgálódás a nemzeti vagyonosság természetéről és okairól cím alatt a Nemzetgazdasági Irók Tárában 1892. (ford. Enyedi Lukács és Pólya Jakab, bevezetést irt hozzá Kautz Gyula); Theory of moral sentiments (London 1759). Ezeken kivül a Stewart által Works cím alatt 5 kötetben (u. o. 1811-12) kiadott összes munkái még nehány természettudományi, filologiai és esztetikai értekezést is tartalmaznak.
2. S. Benő Leigh, angol tengerész, szül. 1828 márc. 12-én. 1856. ügyvéd lett Londonban, 1871. és 1872. saját költségére Spitzbergába utazott, ahol az É. sz. 81o24' és K. h. 18o35'-ig elhatolt. 1873. a szerencsétlenül járt Nordenskjöld-féle expedició segítéségére sietett két hajóval. 1880. hiába próbálta elérni a grönlandi keleti partot, de átkutatta a Ferenc-József-földet, amelyet 1881-ben újra meglátogatott, mely alkalommal hajóját elveszítette s csak 1882 aug. tért vissza Novaja-Zemljába csónakon.
3. S. Goldwin, angol történetiró és politikus, szül. Readingben (Berkshire) 1823 aug. 13. Tanulmányait Oxfordban végezte, mire aztán ugyanannak az egyetemnek tanára lőn. 1864. Amerikában tett utazásokat. 1866. lemondott tanszékéről s Amerikába költözve az újonnan alapított Ithaka egyetemnek tanára lett. 1871. Canadába ment; jelenleg Torontóban él. Számos művei közül megemlítendők: Irish history and Irish character (1861, új kiad. 1885); Lectures on modern history (1861); Empire, a sseries of letters (1863); Relations between England and America (1869); Three English statesmen: Pym, Cromwell and Pitt (1867, 2. kiad. 1882); Lectures on the study of history (2. kiad. 1865); History of England down to the Reformation; Political destiny of Canada (1879); Lectures and essays (1881); The conduct of England to Ireland (1882); False hopes (1883); A trip to England (1888); Canada and the Canadian question (1891).
4. S. György, angol nyelvész, szül. Chelseaben London mellett 1840 márc. 26., megh. Aleppóban 1876 aug. 19. Eleinte a rézmetszést gyakorolta, később az assziriologiát tanulmányozta és állást nyert a British Museumban. Ő fedezte fel 1872. a vizözönről és világ teremtéséről szóló ékirásokat. Három ízben (1873, 1874, 1876) ásatások céljából Ninivébe utazott; harmadik utazásából hazatérve meghalt. Legnevezetesebb munkái: History of Assurbanipal (London 1871); Cuneiform inscriptions of Western Asia (1876, 4 köt.); Assyrian discoveries (London 1871); The Assyrian eponym canon (u. o. 1875); History of Babylonia stb.
5. S. Jakab, angol költő, szül. 1775 febr. 10., megh. Punbridge-Wellsben 1839 febr. 24. A Board of Ordnance-nél állást nyert. Első humoros költeményei a Pic Nic Newspaper és a London Reviewben jelentek meg és fivérével Horaceal Rejected adresses c. paródiák gyüjteményét adta ki, mely 16 kiadást élt meg. Egy másik gyüjtemény 1813. Horace in London címen jelent meg, továbbá a Country cousins, Trip to France, Trip to Amerika c. humoreszkek.
6. S. János, amerikai gyarmatos, szül. Willoughbyban (Lincolnshire) 1579., megh. Londonban 1631 jun. 21-én. Kalandos katonai élet után, melyet Németalföldön, Magyarországon és Törökországban töltött, 1616. Londonból Virginiába ment, ahol 1608. elnök és a gyarmat kormányzója volt, 1609. Londonba tért vissza. Életének utolsó éveit kalandjainak leirásával töltötte. Útleirásai érdekesen vannak megirva, de nem mindenben megbizhatók. Iratai: A true relation of Virginia (1608); A map of Virginai (1612); A description of New-England (1616); The general history of Virginia (1624). Összes műveit kiadta Auber (Birmingham 1884). Életrajzát megirta Robinson (Raumer, Histor. Taschenbuch, Lipcse 1848); Simms (New-York 1881) és True (u. o. 1882). Magyarországot legjobban érdekli Utazásainak, kalandjainak és megfigyeléseinek igaz leirása Európában, Ázsiában, Afrikában és Amerikában (1593-1629). Sokat beszél ebben hazánkról is, hol 1603. állítólag nemességet kapott. V. ö. Kropf Lajos cikkét a Turulban (1888, 164-68. old.).
7. S. József, l. Mormonok.
8. S. Sándor, angol költő, szül. Kilmarnockban (Skócia) 1830 dec. 31., megh. Edinburgban 1867 jan. 5. Eleinte mintarajzoló volt egy csipkegyárban, később az edinburgi egyetem titkára lett. Jelentékenyebb művei: A life drame and other poems (1853); City poems (1857); Edwin of Deira (1861); Dreamthorpe (1863); A summer in Skye (1865); Alfred Hagart's household (1861) stb. S. Burns költeményeit is kiadta (1865).
9. S. Sidney, angol szatirikus és politikai iró, szül. Woodfordban 1771 jun. 3., megh. Londonban 1845 febr. 21. Kanonok volt a londoni Pál-székesegyháznál. Iratai: Sermons (London 1809, 2 köt.); Letters on the subject of the catholics by Peter Plymley (21. kiad. 1838); Elementary sketches of moral philosophy (u. o. 1850). Összes művei 3 kötetben jelentek meg (1843, új kiad. 1869). Jeffreyvel és Broughammal 1802. az Edinburgh Revies-t alapította.
10. S. Sophus, dán történetiró, l. Birket-Smith.
11. S. Vilmos Henrik, angol államférfiu, szül. Londonban 1825 jun. 24., megh. 1891. Politikai pályáját későn, de nagy sikerrel kezdette meg, midőn konzervativ programmal 1868. Mill Stuartot a westminsteri kerületből kitúrta. Disraeli kabinetjében (1874) az államkincstár titkára, 1877. pedig az admiralitás lordja lett. 1885. hadügyminiszterré tették a Salisbury-kabinetben. 1886. a kincstár első lordja és a konzervativ párt vezére lőn az alsóházban.
12. S. Vilmos robertson, angol orientalista, szül. Keigben (Skócia) 1846 nov. 8., megh. Cambridgeben 1894 márc. 31. Tanulmányait Aberdeenben, Edinburgban, Bonnban és Göttingában végezte; 1870. a héber nyelv tanára az aberdeeni Free Church College-en, bibliakritikája miatt 1881. állásától megfosztották. Időközben Arábia belsejét beutazta és erről a Scotsman közlönyben a cikkek egy sorozatát tette közzé. Hazaérkezése után Bayne tanár mellett társszerkesztője, majd főszerkesztője lett az Encyclopaedia Brittanicanak, 1883 óta az arab nyelv tanára volt a cambridgei egyetemen. Munkái: The old testament adn the Jewish church stb. (Edinburg 1881); The prophets of Israel and their pace in history (u. o. 1882); Kinship and mariage in early Arabia (Cambridge 1885); Lectures of the religion of Semites stb. (Edinburg 1889, 2. kiadás London 1894) stb.
13. S. Vilmos Sidney, brit tengernagy, szül. Londonban 1764 jun. 21., megh. Párisban 1840 máj. 26-án. Tizenhat éves korában hadnagy lett. 1783. a svéd hajóhadba lépett és kivált az 1790 jul. 9-én vívott tengeri csatában tünt ki az oroszok ellen. Az 1790-iki békekötés után a Keletre ment, de midőn az angol-francia háboru kitört, azonnal Toulonba sietett, Hood lord flottájára. Mielőtt az angolok Toulont elhagyták, S. a rakpartokat, a francia hajóhadat és az arzenált lángba borította (1793 dec. 18.). Azután mint a Diamond naszád parancsnoka a francia és németalföldi partokon cirkált és sok kárt okozott a franciáknak, kik azonban 1796. Le Havre előtt elfogták. 1798 ápr. kiszabadulván fogságából, a Tiger sorhajó parancsnoka lett, amelylyel a Közép-tengerre indult. Bátyjával S. Jakab Spencerrel, aki akkor konstantinápolyi követ volt, arra vette rá a portát, hogy szövetséget kössön Angliával a franciák ellen. Erre aztán elfoglalta a sziriai partokon horgonyzó francia hajóhadat és ágyukkal meg tisztekkel látta el St. Jean d'Arcret, mi által Bonapartét az ostrom fölhagyására kényszerítette. 1821. tengernagygyá nevezték ki. Tényleges szolgálatot azonban többé nem tett. Mióta ugyanis Karolina királynő válópörébe belekeverték, külföldön élt és Párisban töltötte többnyire még hátralévő éveit. V. ö. Barrow, Life and correspondance of Sir W. S. S. (London 1847, 2 köt.).
