Korintus
Korintus: ókori görög város Isztmosztól és a mai csatornától 8 km-re DNy-ra. Kr. e. 1000 után alapították annak a településnek a helyén, amely a Peirene-forrás körül alakult ki, és egészen a 4. évezredig visszavezethető. Első virágkorát Kr. e. 6. sz.: a tirannusok korában élte, a második virágkort a hellén idő jelentette, s ez addig tartott, amíg Kr. e. 146: a róm.-ak le nem rombolták. Miután 1 évsz.-ig néptelen és elhagyatott volt, Julius Caesar Kr. e. 44: a romokra ráépítette Colonia Laus Julia Corinthiensist. Ez lett a fővárosa a Kr. e. 44-től szenátori tartománnyá lett és ezért prokonzul (ApCsel 18,12) által kormányzott Achájának. Igen kedvező fekvésének köszönhetően (2 kikötő közé esett, K-en Kenkrea, Ny-on Lehaion) a hellén félsziget, archipelagus legnagyobb kikötővárosa és a K-et Ny-tal összekötő út találkozópontja lett. A város kirívó gazdasági ellentétekről (lakosainak 2/3-a rabszolga volt) és erkölcstelenségéről volt ismert. A korintusi lány egyértelmű volt a laza erkölcsű lánnyal, a korintusi módon azt jelentette, hogy ’kicsapongó életet élni’, és a későbbi komédiákban a korintusi olykor az iszákossal volt rokon értelmű. Mindez összefüggött azzal, hogy az Akro-korinthoszon az Aphrodité-szentély a templomi prostitúció központja volt; Strabo szerint kb. 1000 nőre tehető a ® hierodulák száma. A színház romjai közt felfedeztek egy dór feliratot (korfan, a. m. ’lány’), amely arra enged következtetni, hogy a hieroduláknak külön helyük volt a színházban. Így hiteles az a jellemzés, amelyet Pál ap. a ~ban írt Róm 1,18–32-ben adott az akkori pogány világról, a Kor különféle helyeivel (1Kor 5,1; 6,9–20; 10,8; 2Kor 7,1) egybehangzóan. Lakossága kevert volt: főleg gör.-ök és K-iek lakták. Mint róm. tartományban sok róm. is lakott ~ban, s a zsidók száma sem lehetett jelentéktelen (vö. ApCsel 18,4), és térítettek is (® prozeliták). A város vallási szempontból is vegyes képet mutat: a zsidóság mellett a pogányság sajátos keveréke lehetett a hellén és a K-i vallásoknak; ezt a különféle templomok és szentélyek is tanúsítják (Melkart, Ízisz, Szerapisz, Zeusz, Apollo, Aphrodité, Aszklepiosz, Kübele). Pál több ízben meglátogatta ~t (18,1–18: 49 végétől 51 közepéig; ® Gallió és 20,2–3: 3 hónapot töltött ~ban 57 végén v. 58 elején). Ezen túlmenően a 2Kor 1,23; 2,1; 12,14.21; 13,1 alapján feltételezhető egy „könnyek között” tett rövid látogatás. A 2Tim 4,20 pedig biztosan feltételez egy további látogatást Pál róm. fogsága után. Az ApCsel 18 és egy töredékes felirat említ egy zsinagógát, de eddig nem sikerült a nyomára bukkanni. A Pál ap. által mellékesen említett húscsarnokot (1Kor 10,25) megpróbálták azonosítani egy piaci rommal, nem messze a régi agorától a Lehaionba vezető nagy út mentén v. az agora D-i oldalán talált üzletekkel. Az agorának volt egy politikai (szenátusi épületek stb.) és egy gazdasági negyede; a kettőt üzletsor választotta el, ennek közepén állt a bírói szék, a helytartó bírósága. Ha nem is magában ~ban, de az isztmoszi szentélynél volt egy versenypálya is (vö. 9,24; ® gimnázium). A Pál ap. környezetébe tartozó ~i személyekről, akiket az ApCsel 18,1 és a 2Kor említ, nem lehet közelebbit tudni; a város kincstárosa, Erasztusz (Róm 16,24) sem azonosítható azzal, aki egy felirat tanúsága szerint pro aedilitate a saját költségén járdát csináltatott.
