Korintusiaknak írt első levél
Korintusiaknak írt első levél, 1Kor: protokanonikus úsz-i irat, Pál ap. levele. – I. Keletkezése. Pál ap. Efezusban 55–57-ben írta. A körülményekre nézve ® Korintusi levelek, ® Pál apostol. A levél eredetiségét gyakorlatilag nem vitatták. Ahogy az egyh.-i közösségi élet a levélből elénk tárul, pontosan megfelel annak, amit az Egyh. első évtizedeinek életéről tudunk. Az egység kérdése sem okoz nehézséget. Legfeljebb a keresztény szabadságot illető vitákat (1Kor 9,1–11,1) tartják némelyek egy elveszett másik levél maradványának; egyébként Pálnál nem ritkák az efféle kitérők. – II. Tartalma. A ~ lényegében válasz egy sor írásban feltett kérdésre (7,1) és a közösség személyesen közvetített híreire (1,11). Befejezésül Pál ap. még a szükséget szenvedő jeruzsálemi közösség számára rendezett gyűjtésre is kitért (16,1). A Korintusban felmerült nehézségek főleg abból adódtak, hogy a kereszténység első ízben ott került szembe a ® hellenizmussal. A problémákat 4 csoportba lehet összefoglalni: – 1. A ® gnózis. A korintusiak a kereszténységben egyfajta bölcseleti rendszert láttak, amely az embert ismeretei révén kapcsolatba hozza az Istennel. Ezzel szemben Pál Athén romlása fölötti megrendülésében épp az emberi bölcsességet akarta elkerülni (2,1–4). Ezt ellenfelei a szemére vetették. Az ap. azt válaszolta, hogy ő szándékosan hirdette a kereszt misztériumát, amely a testi ember szemében balgaság (1,18 kk.). Az ev. a legmélyebb bölcsességet rejti magában, de a korintusiak nem elég érettek hozzá (2,6; 3,1 kk.). Előbb fel kell fogniuk a keresztről szóló tanítást, amellyel szemben minden emberi bölcsesség semminek bizonyul (vö. 2,17 kk.). Az ap. csak erre az alapra akar építeni. – 2. Dualizmus. Csaknem minden gnosztikus rendszerben összekapcsolódik az ismeretre törekvéssel az anyagnak egyfajta megvetése. Ez gyakran túlzott aszketizmushoz vezet (vö. a kolosszeiek tévedésével) v. laxizmushoz (abból kiindulva, hogy az ember annyira fölötte áll az anyagnak, hogy az már nincs is hatással rá; vö. 6,12; 10,23). Korintusban ez többféleképpen is megnyilvánult. Volt egy nyilvános bűnös (feltehetően vérfertőző), akivel szemben Pál ap. egyszer írásban már állást foglalt, de a közösség még mindig megtűrte (5,1–3; 6,9–20). Másfelől voltak, akik a házasságot elítélték, úgyhogy Pál egy egész f.-et (7. f.) szentelt a házasság, ill. a szüzesség kérdésének. Némelyek megengedhetőnek tartották a pogány áldozati állat húsából evést abból kiindulva, hogy az istenek nem is léteznek (8,4); csakhogy akadtak olyanok, akik kevésbé voltak képesek a különbségtevésre, s ezek megbotránkoztak. Pál tehát a szeretet nevében arra figyelmeztet, hogy legyenek rájuk tekintettel (8,9–13). Némelyek a feltámadásról szóló tanítást gnosztikus szellemben értelmezték: az ember már feltámadt, ha a testi ösztönöktől többé nem függ. Ezzel szemben Pál a testi feltámadás valóságát hangsúlyozza, ugyanakkor óv a túlzottan leegyszerűsített elképzelésektől; a fő érve Jézus feltámadása (15,1–28), de egyszersmind egy argumentum ad hominemmel is él (15,29): ha nincs testi feltámadás, akkor a korintusiak miért keresztelkednek meg a halottakért? – 3. A misztériumvallás. Mint ismeretes a hellenizmus kora szorosan összefonódott a misztériumvallással. A fiatal korintusi egyh. sem tudta teljesen kivonni magát a misztériumvallás hatása alól. Így pl. voltak asszonyok, akik az istentiszteleteken födetlen fővel jelentek meg, ahogy némelyik misztériumvallásban szokásos volt (11,2–16). A szeretetlakomákon előfordultak túlkapások, amelyek a dionüzoszi lakomákra emlékeztettek (11,17–34). Túlságosan fontosnak tartották a ® glosszoláliát. Pál tehát a nagyobb rend érdekében adott néhány szabályt (12–14). – 4. A partikularizmus. A régi városállamok elpusztulásával a gör.-ök társadalmi kötelékeiket is elveszítették. Számtalan csoport keletkezett, s ezek nagy önállóságra tettek szert. Ez javára vált a kereszténységnek is, lehetővé tette szabad kibontakozását. Pál is kiaknázta a lehetőségeket: rámutatott, hogy a keresztényeknek joguk van peres ügyeiket saját körükben rendezni, a maguk bírósága előtt (6,1–8). Ugyanakkor fennállt a veszély, hogy a közösség megoszlik: különféle személyek körül csoportok alakulnak ki, ahogy a filozófusoknak is megvoltak a maguk körei (1,11–17; 3,3–9). – A levél felépítése talán a felvetődött kérdések sorrendjét követi: – a) Visszaélések, amelyekről Pál tudomást szerzett: pártokra szakadás, rosszul értelmezett türelem, helytelen eljárás peres ügyekben, szabadosság (1–6). – b) A felvetődött kérdések megválaszolása: házasság és szüzesség, miként viselkedjen az asszony az istentiszteleten, a nyelvadomány, a halottak feltámadása (7–15). – c) Személyes közlések, egyebek közt a gyűjtés a jeruzsálemi egyh. javára (16. f.).
