köszöntés
köszöntés: A héb.-ben legtöbbször az ’áld’ jelentésű (berek) igével fejezték ki; a ~ jótékony hatással volt arra, akit illetett, de csak akkor, ha az illető méltó volt rá (ez a felfogás még az ÚSz-ben is tükröződik; vö. Mt 10,13). Ebből következően valakit nem köszönteni egyértelmű volt az illető megátkozásával (® áldás, ® átok). Az ÚSz-ben a köszönt igének nem a héb. berek felel meg, hanem az eredeti gör. aszpazesztai ige, amelynek eredeti jelentése ’átkarol, megölel’. – K-en a ~nek több formája van; ezek némelyike számunkra szokatlan, sőt érthetetlen. A ~ legegyszerűbb formája a felállás (Lev 19,32; Jób 29,8) v. a leszállás a hátasállatról (Ter 24,64–65; 1Sám 25,23), ill. a köszöntendő személy elé sietés (Ter 18,3). Ünnepélyes ~ül úgy borulnak a földre, hogy a homlokuk a földet érje; ezt olykor többször is megismétlik (33,3; 1Sám 20,41). A térdhajtás is szokásos módja a ~nek (Mt 27,29). Próf.-nak v. Isten emberének mint természetfölötti lénynek átkarolták a lábát (2Kir 4,27: vö. Mt 28,9). A ® csók szülők és gyermekek (1Kir 19,20; Lk 15,20), közeli rokonok (Ter 29,11; Rut 1,14) és jó barátok (Kiv 4,27) között volt szokásban ~ül és búcsúvételkor. Bizonyos körülmények közt a csók az udvari szertartásnak is lehetett tartozéka. A férfiak egymás szakállát is megfogták ~ül (2Sám 20,9). – A köszöntőformulák áldások: Békesség e háznak (Lk 10,5), Az Úr legyen veled! (Bír 6,12; vö. Rut 2,4). Erre a válasz: Áldjon meg az Úr! (Rut 2,4). Egy hosszabb formula: Az Úr áldása szálljon rátok v. legyen rajtatok! Erre a válasz: Megáldalak az Úr nevében! (vö. Zsolt 129,8). Minthogy áldás volt, a ~t sokra becsülték; a ~ elmulasztásának mentségéül csak igen nagy sietség szolgált, v. valamely sürgős teendő egy próf., ill. az ev. szolgálatában (2Kir 4,29; Lk 10,4). Jézus tanítványainak kifejezetten meghagyta a ~t, ha egy házba belépnek (Mt 10,12; Lk 10,5). Az ap.-ok tehát köszöntötték a hívőket megérkezésükkor (ApCsel 18,22; 21,7.19), és el is búcsúztak tőlük, amikor továbbmentek (20,1; 21,6); leveleikben többféle formulával találkozunk. Jézus megrótta a farizeusokat, amiért elvárták, hogy a nyilvános tereken köszöntsék őket, azaz méltóságuk kiemelésére előre köszönjenek nekik.
