levél
levél: I. Az ÓSz-ben. A fogság előtti időből kevés igazi ~ formula ismeretes. Ha a válólevelet (® válólevél; pl. MTörv 24,1) és az adásvételi szerződést (Jer 32,10) figyelmen kívül hagyjuk, akkor valójában csak a királyok korától beszélhetünk ~ről. Hogy már korábban is írtak magánszemélyek is levelet, azt az ® amarnai levelek egyértelműen tanúsítják, amelyek közül 70 Kánaánból származik. Akkád nyelven írták őket, a címzésben a küldő és a címzett nevén (X N-nek) kívül jókívánság (áldás) is szerepel (később: salom, ’jó egészséget, békességet, minden jót’). A záróformula rendszerint hiányzik. Az áldás után következik a ~ – nézd, továbbá v. ezt v. azt illetően formulával bevezetett – voltaképpeni tárgya. A fogság előtti időből említi az ÓSz Dávidnak Joábhoz intézett levelét (2Sám 11,14), Izebel (1Kir 21,8) és Jehu (2Kir 10,1) – Szamaria véneinek írt – levelét. Illés Jorámnak írt levelét (2Krón 21,12), végül Jeremiás 2 levelét (Jer 29,1; Bár 6) említi, ill. tartalmazza; de ezenkívül találkozunk benne más országok királyai által írt levelekkel: ajánló~ Naamán számára (2Kir 5,5), Merodach-Baladan Hiszkijának írt levele (20,12; Iz 39,1), Szancherib levele, amelyben Hiszkiját fenyegette (19,14 kk.). Általában a vázolt formulát követik; a ~ voltaképpeni tárgyát felölelő részt az egyébként is használatos ’és most’ vezeti be. Más (= a Bibliában nem szereplő) levelek ebből a korból: a lachisi levél (® Lachis, ® osztrakon, ® papirusz), továbbá egy földműves levele, amelyet Júda királyának (Jozija?) írt, a Kr. e. 7. sz.-ban. – A fogság utáni (perzsa) időből ismeretesek: a babilóniai zsidók Jeruzsálembe küldött levele (Bár 1,10), a purim-levél (Eszt 9,20), valamint Ezd 1,2–4; 4,9–6,12; 7,12–26 említette, ill. tartalmazta levelek és iratok (akták). Mint az elephantinei levelek, ezek is arám nyelven íródtak. A gör. korból a Mak több levelet és más hasonló írást megőrzött, amelyeket a zsidók (1Mak 5,10–13; 12,6–18; 2Mak 1,1–2,18), de főleg a szíriai fejedelmek (1Mak 10,18–20.25–45; 11,30–37; 13,36–40; 15,2–9), a róm.-ak (8,23–32; 15,15–24), a spártaiak (12,20–23; 14,20–23) írtak. A forma alig változott; a hagyományos salom köszöntés gör.-ül khairein; a ~ végén záróformula áll (vö. 2Mak 11,21.33.38). – II. Az ÚSz felöleli Pál leveleit, a Katolikus leveleket, az ap.-ok és a jeruzsálemi presbiterek leveleit (ApCsel 15,23), továbbá a Jel 7 levelét, valamint Liziász levelét (23,26). Vsz. még más leveleket is írtak az ap.-ok (főleg Pál), amelyek nem maradtak ránk (vö. 1Kor 5,9; 2Kor 10,9–11). Az akkori szokás szerint a nagyobb leveleket diktálták (vö. Róm 16–22; Gal 6,11; 1Kor 16,21; Kol 4,18; 2Tesz 3,17), a kisebbeket saját kezűleg írták (Filem; 2Jn 12; 3Jn 13). A ~ stílusa alig változott. A khairein köszöntést a kharisz, váltotta fel; ez az eiréné hozzáfűzésével mélyebb teol.-i tartalmat kapott. A költői ~ v. episztola felfedezése arra ösztönözte A. Deissmannt, hogy különbséget tegyen a személyes, nem irodalmi jellegű ~ és a nagyobb közönségnek szánt ~ (irodalmi fikció) között. Ezt szem előtt tartva az ÚSz tartalmazta leveleket (a Jel kivételével) valódi leveleknek tekinti. De Deissmann túl messze megy, ha ezen az alapon Pál leveleitől minden irodalmi jelleget megtagad. Szerencsésebb a személyes leveleket (Filem) és az általános érdekű leveleket v. a címzettek egy valamely meghatározott köréhez intézett leveleket és azokat a (fiktív) leveleket megkülönböztetni, amelyek mindenkinek szólnak (Zsid és a Katolikus levelek némelyike).
