Náhum könyve
Náhum könyve, Náh: protokanonikus ósz-i prófétai könyv, a 7. a ® kispróféták sorában. – I. Keletkezése. Szerzője ® Náhum próf., aki vigasztaló jövendöléseit Kr. e. 664 (ebben az évben pusztult el Théba, amire Náh 3,8 utal) és 612 között mondta el. – II. Tartalma. A felirat szerint (1,1) a kv. Ninive elleni jövendölést tartalmaz; ezt egy ® ábécé-ének (1,2–8) vezeti be, mely Jahvét dicsőíti, aki bosszút áll ellenségein és védi övéit. Ez az akrosztichon nem teljes, csak aleftől kafig terjed, ennek ellenére sem csonka v. töredezett. A próf. beszéde közvetlenül ehhez az énekhez csatlakozik (1,9), visszatérve az 1,8 gondolatához időszerűsíthető változatban. Az 1,10–2,3 szövege romlott: olyan, mintha egy Júdának szóló ígéret (1,12 kk.; 2,1.3) és egy Ninivét fenyegető jövendölés (1,10 kk., 14; 2,2) keveredne benne. A Júdának szóló ígéret (1,9 kk.; 12 kk.; 2,1.3) öleli fel az üdvösségről szóló teol.-i tanítást; Jahve pusztulást kimondó szava (1,11.14) hitelesíti a Ninivével kapcsolatos látomásszerű jövendölést, mely a kv. fő részét alkotja (2,2.4–3,19) és Jahve szavaiban („mondja a Seregek Ura”) éri el tetőpontját (2,14; 3,5). A kv. egy Asszur királyára és székhelyére mondott ironikus siratóval (3,18 kk.) zárul. – Az akrosztichon folytatásának felderítésére irányuló kísérlet (pl. H. Gunkel) nem volt eredményes. A 2,14 és 3,4 a próf. látomásszerű élményéhez csatlakozik. – ~nek nyelve költői és helyenként régiesítő. A néhány fejezetnyi kv.-ben találunk énekeket, figyelmeztetéseket, vigasztalásokat, s főképpen Asszíria, ill. fővárosa, Ninive elleni fenyegetőzéseket, gúnyolódásokat, olyan egységben, hogy ~t megszerkesztett jövendölés gyűjt.-nek tekinthetjük. – III. Hitelessége. A ~ hitelességét – a kezdő himnuszt is beleértve – nem vitatják, bár a himnikus rész hitelességét kényszerítő erővel sem bizonyítani, sem tagadni nem lehet. Mivel a ® prófétákra jellemző belső feszültség a kv. többi f.-ében mindvégig megnyilvánul, tartalmukat valódi jövendöléseknek lehet tekinteni. Azok kísérletét, akik a kv.-ben történetiesített kultikus mítoszt kerestek (A. Haldar), v. Ninive bukása utáni időből való ünnepi liturgiát láttak (R. Humbert, A. Lods, E. Sellin), el kell vetni. – Némely magyarázó kultikus próf.-nak tekinti Náhumot, aki egy istentiszteleti ünnepen mondta el figyelmeztető szavait és fenyegető jövendöléseit az ellenségnek, s az üdvösség ígéretét saját népének. Ez esetben a liturgikus hátterül szolgáló alfabetikus himnuszról is fel lehet tenni, hogy magától a próf.-tól való. – IV. Tanítása. Jahvénak a tört.-ben érvényesülő egyetemes hatalma áll az előtérben: Jahve az idegen népeket is szolgálatába állítja annak érdekében, hogy Izr.-t elvezesse az üdvösségre (2,14). A próf. hazája hű fiaként megénekli Jahve hűségét szőlőskertje iránt (2,3). Az Izr. bűneit követő ítélet csak egy helyen, közvetve kap hangot (1,12). A nagy próf.-któl eltérően Náhum nem említi Júda bűneit, ezért kv.-ét nem értékelték kellően. De kérdés, vajon Náhum besorolható-e egyszerűen azok közé a vigasztaló (v. kultikus) próf.-k közé, akik ellen Jeremiás küzdött. – ® Kumránban találtak egy Náh 1,3b–6; 2,12b–3,13-hoz írt kommentárt, amely tört.-i szempontból főleg azért értékes, mert a kumráni iratok közül elsőként tartalmaz konkrét tört.-i neveket.
