Siloe
Siloe (héb. siloah; vö. Neh 3,15: selah, a ’küldeni, elbocsátani’ értelmű tőből származik, és a. m. ’a küldő, a vezető [vízlevezető] csatorna’): Jeruzsálemben a ® Gichon forrástól vezető csatorna neve, amely Acház idejében még nyitott volt és a DK-i domb mentén vezetett (Iz 7,3; 8,6); ® Hiszkija uralma alatt (Kr. e. 700 k.) a sziklát átfúrva (2Kir 20,20; Sir 48,17) 533 m hosszú, S alakú alagúttá építették ki (ez mérnöki szempontból is nagyszerű teljesítménynek számít!), hogy ellenséges támadás esetére biztosítsák maguknak a vizet, az ellenségtől viszont megvonják (2Krón 32,2 kk.). Az alagút építését a két végénél kezdték, úgy haladtak egymással szemben, míg össze nem találkoztak. Az alagút lejtése 2,18 m, tehát átlag 4 mm/m. Magassága 1,45 m és 5,08 m, szélessége 55 és 65 cm között váltakozik. A vájárok találkozását ünnepli az a hatsoros korabeli héb. fölirat (Siloe-fölirat), amelyet a D-i kijárattól 6 m-re 1880: találtak. (Jelenleg Isztambulban őrzik.) Hogy a ~ eredetileg milyen volt, azt a későbbi átalakítások miatt nehéz pontosan megállapítani; újabban K. M. Kenyon arra gondol, hogy a mai Siloe tava nagyméretű föld alatti ciszterna lehetett, amelynek teteje valamikor beszakadt; ebből a ciszternából folyt tovább a víz egy további csatornán át. Bárhogy volt is, az ÚSz idejében ~n (gör. Sziloa) a mai ~ nevű tavat értették, amelynek a Gichon-forrással való összefüggéséről már nem tudtak. A közelben torony állt (vö. Lk 13,4). Jn 9,7: Jézus a vakon születettet a ~ tavába küldi, amelynek vizéről a rabbinista forrásokban az olvasható, hogy gyógyító ereje és tisztító hatása volt. A ~ névnek Jánosnál olvasható fordítása (’a küldött’) allegorikusan Jézusra vonatkoztatható. A ~ból merítették a ® sátoros ünnepen szokásos italáldozathoz a vizet. – Zsidó hagyomány szerint Manassze király a ~ tava mellett egy fában kettéfűrészeltette ® Izajás próf.-t.
166. A Siloe-csatorna alagútja
167. A Siloe-fölirat
