Ariszteász levele
Ariszteász levele Az ÓSZ pszeudepigráfus iratai közé tartozik. Nem is igazi levél, hanem elbeszélés, mely legendás formában adja elő Mózes öt könyve g. fordításának a történetét. Eszerint II. Ptolemaiosz Philadelphosz (Kr. e. 285-246) azt kívánta az alexandriai könyvtár vezetőjétől, hogy készíttesse el a zsidó törvény fordítását a könyvtár részére. E célból két udvari tisztviselőt küldtek Jeruzsálembe, Ariszteászt és Andreászt. Ezek meg is érkeztek Eleázár főpaphoz azzal a kéréssel, hogy bocsásson rendelkezésükre egy tóratekercset és tudós fordítókat. A kérés teljesült; Ariszteásszal minden izráeli törzsből 6-6 fordító, összesen 72 »innen a Septuaginta (LXX) név: »hetvenes« fordítás« érkezett Alexandriába, és ünnepélyes fogadtatás után Pharosz-félszigetre vonultak el. Itt 72 nap alatt elkészült a fordítás, melyet mindenki külön-külön végzett, végül egybevetettek, és a szövegre nézve tökéletesen egyetértettek. Ünnepélyesen elfogadták a fordítást az alexandriai zsidó gyülekezet képviselői is. Szó van még a levélben az Egyiptomban élő zsidó rabszolgák szabadon bocsátásáról, az Eleázár főpapnak küldött királyi ajándékokról, Jeruzsálem és a papi szolgálat leírásáról, Ariszteász és Andreász Eleázárral folytatott párbeszédéről a tisztasági és ételtörvények tárgyában, végül a király és a 72 bölcs asztali beszélgetéséről, melyben minden bölcs úgy válaszol a király kérdésére, hogy kiderül a zsidó bölcsesség felsőbbrendűsége a g. filozófiával szemben. Mindez valószínűtlenné teszi azt, hogy az Ariszteász-levelet g. ember írta. Sokkal inkább olyan buzgó zsidó szerzőre kell gondolnunk, aki más fordításkísérletekkel szemben az alexandriai LXX-szöveg tekintélyét kívánta emelni. A levél valójában Kr. e. 130 és 100 közt keletkezett; a tóra g. fordítása pedig nem királyi parancsra történt, hanem azért volt szükség rá, mert a g. környezetben élő zsidók már elfelejtették anyanyelvüket. (Ld. még PSZEUDEPIGRÁFUS IRATOK).
KD
