Ásatások
Ásatások Az ókori történelem legtöbb városát az évszd.-okon át tartó háborúk elpusztították. A lakatlanná vált épületromokat pedig a szélhordta por vagy homok annyira befedte, hogy idővel e városok neve, egykori fekvése is feledésbe ment. Az eltemetett városok és kultúrák emlékeit a történettudomány egyik ága, a régészet, vagy ARCHEOLÓGIA kutatja, speciális munkamódszerével, az ásatásokkal. Egyiptomban a monumentális föld feletti építményeknek, a templomoknak, piramisoknak a megismerésénél csak kiegészítő szerepük van az ásatásoknak. Mezopotámiában és Szíria-Palesztinában azonban szinte minden régi emlék, a B-i korból vagy még régebbről, a föld alól került elő az ásatások révén. Ez utóbbi területeken jellegzetes csonkakúp alakú dombok emelkednek ki a környezetből, ezeknek a neve a mai arab nyelvben tell, s ezek rejtik magukban az elpusztult ókori városok romjait.
A romvárosokat takaró dombok feltárása különféle módokon történt. Kezdetben találomra ástak le aknaszerűen a mélybe, vagy függőleges fal mentén bontották le a tell egy részét. Ez a vertikális módszer, amelynél azonban hamarosan kiderült, hogy egy ilyen domb belsejében több városréteg romjai terülnek el egymás fölött. Ezek a városok ugyanis történetük folyamán többször elpusztultak, háború vagy elemi csapás miatt lakatlanná váltak, de hosszabb-rövidebb idő múltán egy újabb lakosság új várost épített a régi fölé, vagy mellé. Így jöttek létre ugyanazon városnak különböző települési rétegei, sztrátumai. - Ezért az ásatásoknak egy másik módja a horizontális feltárás, amikor felülről kezdve az egyes sztrátumokat - feltérképezés és leltározás után - fokozatosan lebontják. Ez azonban igen nagy és költséges munka. (Palesztinában Megiddó városánál alkalmazták ezt a módszert, de csak a legfelső öt réteget tudták így feltárni az összes húszból.) Ma általában a kutatóárok-ásást alkalmazzák, amikor egy egyenes árokkal keresztülvágják a dombot, és ahol falmaradványokat találnak, azok mentén folytatják tovább a kutatást.
Egyiptomban a templomok, sírkamrák föld alatti részei és részben elpusztult városok romjai szolgáltatják a feltárt anyagot. Vannak köztük kánaáni vonatkozásúak is: hadjáratok leírása, továbbá a híres tell el-amarnai levelek, egy egész diplomáciai levelezés anyaga III. és IV. Amenhotep fáraók korából, köztük Kánaánból, magából Jeruzsálemből is származó levelekkel (ld. EGYIPTOM és AMARNA-LEVELEK).
Mezopotámiában a legnagyszerűbb emlékeket az 1840-es évek óta feltárt nagy asszír királyi városok szolgáltatták. Kalah (Nimrud) városában pl. domborműveken kívül krónikás feljegyzések említik III. Tiglat-Pileszer, III. Szalmanasszar és Szargon királyok Izráel elleni háborúit. Ninive palotájának falán dombormű örökíti meg Lákis városának elfoglalását, amely Szanhérib 701-ben vezetett hadjárata idején történt, de egy külön feliraton olvasható az egész hadjárat története is. Ninivében a tudomány számára legfontosabb volt Asszurbanipal könyvtárának a megtalálása: cseréptáblákra ékírással írt mindenféle tárgyú szöveg olvasható rajtuk, többek közt a mezopotámiai özönvíz-történetet tartalmazó Gilgames-eposz. - Szd.-unk elején tárták fel Babilon romjait, a máig csodálatra méltó Istár-kapuval, az egykori templomok, paloták maradványaival. A »Bábel tornya« ugyan már az ókorban elpusztult, de hozzá hasonló teraszos, ún. zikkurat-templomok D-Mezopotámiában több helyütt kerültek napvilágra, még a sumér-akkád kor városaiból, pl. Uruk, Lagas, Ur (a B-i Ur-kaszdim). - A Perzsa-öböltől K-re, az ókori Élám egyik híres városában, Szuzában találtak rá arra a zsákmányként odahurcolt bazaltoszlopra, amelyre Hammurabi törvényeinek gyűjteménye van rávésve.
Palesztinától É-ra az egyik legfontosabb feltárt város Ugarit (Rasz-somra), melynek írásos emlékei a föníciai-kánaáni vallásos világra vetettek fényt az epikus és mitológiai költeményekben. Az Eufrátesz felső folyásánál híres amorita főváros volt (kb. a pátriarchák korában) Mari, ennek levéltári anyaga a Kr. e. 18-17. szd. történeti viszonyairól ad képet. Ugyancsak É-Mezopotámiában, Nuzu város romjai közt a polgári, jogi élettel kapcsolatos iratok százai maradtak ránk, közülük nem egy emlékeztet a pátriarchák korának családi, társadalmi körülményeire.
Magának Palesztinának a területén rendszeres ásatási munkák csak a múlt szd. vége óta folynak. Addig egy-egy szerencsés véletlen folytán bukkantak dokumentumokra, pl. egy g. feliratra a jeruzsálemi templomtér környékén, amely a pogányoknak megtiltja a templom belső udvarába a belépést (vö. ApCsel 21,28), vagy arra az emléktáblára, melynek felirata az Ezékiás által készíttetett Silóah-alagút befejezését örökíti meg (2Kir 20,20). - A Jordántól K-re Mésa móábi király (2Kir 3,4k) győzelmi felirattal ellátott emlékoszlopát találták meg, amely említi Omri és Aháb izráeli királyokat.
A romvárosok módszeres feltárása, a városrétegekben talált épületmaradványok és használati tárgyak, különösen a cserépedényeknek az egyes korszakokra jellemző formálása, díszítése nemcsak a régi korok embereinek életmódjára, életszínvonalára engednek következtetni, hanem alkalmasak az egyes városrétegek korának a meghatározására is. A legrendszeresebb ásatásokat Megiddónak és egy kevésbé ismert városnak, Debirnek (tell bét-mirszim) a területén végezték, és a leletanyag pontos tipológiai vizsgálatával más palesztinai városokra is érvényesen meghatározták a települési korszakokat. A korai kőkort és az ősember barlangjait most nem említve, a következő lehetséges periodizációt adhatjuk: neolit-kor Kr. e. 7-5. évezred; khalkolit-kor (réz-kőkor, amikor a kő- és rézeszközöket egyaránt használták) 4. évezred. A bronzkorszak kb. 3000-től 1200-ig tartott, ezt azonban felosztják korai (3000-2000), középső (2000-1550) és kései bronzkorra (1550-1200). A pontosabb meghatározás még további periódusokra osztja mind a hármat. A kései bronzkor végére esik egyébként Izráel megjelenése Kánaánban. A vaskor keltezése: 1200-300. Ezen belül is megkülönböztetendő egy korai szakasz (1200-900), egybeesik a bírák és az egységes királyság korával; a középső szakasz (900-550) a kettős királyság, az asszír és babiloni hódítás kora; végül a kései szakasz (550-300) a perzsa kor. Ezután következik a hellénisztikus kor, majd Kr. e. 63-tól a római kor. (V.ö. ARCHEOLÓGIA)
Palesztinában a világ legrégibb városának tartják Jerikót, mely Kr. e. 7000 évvel már fallal körülvett város volt. Virágkorát a korai bronzkorban élte, az izráelita honfoglalás korától már jelentéktelen (Józs 6,21kk). Más városok eredete is visszakövethető a kőkorszakig, ilyen pl. Gézer, amely azonban szintén a bronzkorban válik erőssé; érdekes leletanyag itt az a kőoszlop-sor, mely a Baal-szenthelyek tartozékaiként emlegetett »szent oszlopok« mintáiul tekintendő (5Móz 7,5). Lákis városa a Sefélá-alföldön a korai bronzkor óta erődített város (Józs 10,3kk), az egész izráeli korban a legerősebb vár, szokatlan módon két falgyűrűvel körülvéve. Sikem, a Garizim- és Ébal-hegyek lábánál, furcsa intrikus, lázadó szerepet vitt a kánaáni korban (az Amarna-levelek tanúsága szerint), de a bírák korában (Bír 9) és Salamon uralkodása után is (1Kir 12). A Baal-berit templom (Bír 9,4) maradványait éppúgy megtalálták, mint az izráelita kor jómódú lakosságának udvarházaiét. A legfiatalabb királyi város Samária, amelyet 1Kir 16,23k szerint Omri király (885-874) alapított. Feltárták Omrinak és Ahábnak, valamint II. Jeroboámnak a királyi palotáit, és a leletek igazolják az Ámós próféta által felhánytorgatott luxust (Ám 3,15; 5,11). A Jezréel-síkságon központi jelentőségű volt Megiddó, melynek húsz település-rétegét mutatták ki. Rekonstruált terei, városkapui, a híres lóistállók, ha nem is Salamon korából valók, mint először hitték (vö. 1Kir 10,26), hanem Aháb idejéből, azért a megfelelő alsóbb rétegben bizonyára megvolt a hasonló salamoni létesítmény is. A Genezáret-tótól É-ra eső Hácór, az ásatások szerint, a kánaáni korban Galilea legnagyobb városa, erős katonai táborral; elfoglalása Józsué harcainak egyik komoly fegyverténye volt (Józs 11,1-11). - Jeruzsálemben többek közt az Antóniusz-várat tárták fel, ahol Jézust fogva tartották kivégzése előtt; valószínű az azonosítása Pilátus praetoriumának is. A templomhegy és más lakott területek nem tárhatók fel, viszont a mai városon kívül esik az egykori kánaáni településnek, »Dávid városának« a helye, ahol most is folynak ásatások.
A városok romjai közt talált, főleg bronzból készült fegyverek, szerszámok, a földművelés és háziipar eszközei, a cserépedények bepillantást engednek a B-i kor embereinek életébe. Írásos emlék kevés maradt, bár mindenféle írástípus képviselve van közöttük. Legfontosabbak talán az ósémita betűírással írt osztrakonok (cserépdarabokra írt szövegek): a lákisi levelek, a samáriai »szállítólevelek«. Gyakoriak a pecsétnyomók, olykor egy-egy ismert személy nevével. A perzsa kortól kezdve pedig sokfelé találtak pénzeket, felirataik kor-dokumentumok.
TK
