Bitínia
Bitínia Kis-Ázsia ÉNY-i részén, a Fekete- és a Márvány-tenger között elterülő tájegység neve; Kr. e. 74-től az itt létesített római tartomány (provincia) neve is.
Az ÚSZ Pál apostol második missziói útjával kapcsolatban említi: Pál Bitíniába törekedett, de a Lélek útját állta, és Európa felé irányította (ApCsel 16,7). Az ev mégis eljutott valahogyan Bitíniába, mert Péter első levelének címzettjei között az ott élő szórvány-keresztyének is szerepelnek (1Pt 1,1).
A korai keresztyénség történetében többször is hallunk Bitíniáról. 111-től 113-ig az az ifjabb Plinius volt a tartomány kormányzója (prokonzula), akinek Traianus császárhoz írt levele az egyik legfontosabb B-n kívüli dokumentum a korai keresztyénség életéről. Diocletianus császár (284-305) a tartomány fővárosában, Nikomédiában kezdte meg az utolsó nagy keresztyénüldözést. Később, 325-ben, a bitíniai Niceában tartották az első egyetemes keresztyén zsinatot.
