Görög nyelv
Görög nyelv Az indo-európai nyelvcsaládhoz, annak is a NY-i ágához tartozik. Legkorábbi irodalmi emlékei a kb. Kr. e. 8. szd.-ból ismeretes homéroszi eposzok. A nyelv maga azonban sokkal régebbi, mert ezek a művek már a nyelvfejlődés magas fokán keletkeztek. Számos nyelvjárása ismeretes, amelyek közül a legtöbb egy-egy irodalmi műfajnak is szinte kizárólagos nyelvévé lett. A HELLÉNIZMUS korában (Kr. e. 300-Kr. u. 600) világnyelvvé vált, amely uralkodó jellegét a római korban is megtartotta. A Kr. e. 5. szd.-ban - összefüggésben Athén megnövekedett gazdasági és politikai jelentőségével - az attikai nyelvjárás döntő módon történt érvényesülésével, de a többi - főleg a ión és részben a dór dialektus hatását is megőrizve - kialakult a klasszikus g. nyelvtől megkülönböztethető közg. nyelv, a koiné dialektosz. Ebből fejlődött ki az idők során a középkori, majd a mai g. nyelv.
A koiné kialakulása során kifejlődött egy irodalmi és egy beszélt vagy népi nyelv. A kettő mellett, mintegy összekötő kapocsként, megkülönböztethető egy ún. társalgási g. nyelv is, amelyet a művelt emberek beszéltek. A hatalmas hellénista, majd Római Birodalom egyes területegységeinek a nyelvét bizonyos sajátos helyi vonások is színezték. Ennek következtében megkülönböztetnek egy zsidógörög koinét is, amely az ÚSZ könyveinek nyelve szempontjából jelentős.
Az ÚSZ könyveinek a nyelve a koiné. Ezen belül az egyes könyvek között nagy a különbség. A két végletet a Zsid magas szívnonalú irodalmi nyelve és a Jel nyelvezete képviseli. Az utóbbi a beszélt koinét használja. Az ÚSZ-i g. nyelvre hatással volt a zsidógörög koiné mellett a LXX nyelvezete is. Ugyanezen a g. nyelven keletkeztek az ún. őskeresztyén iratok is ( APOKRIFUSOK, APOSTOLI ATYÁK IRATAI).
SzB
