Görögök, Görögország
Görögök, Görögország Az ókori Hellász rabszolgatartó városállamok összessége a Balkán félsziget D-i részén, az Égei-tenger szigetein és Kis-Ázsia NY-i partvidékén. Az idők folyamán ezek távolabbi területekre is kiterjesztették fennhatóságukat. E terület az emberi kultúra és civilizáció egyik legrégebbi bölcsője, már a Kr. e. 7. évezredből származó leletek bizonyítékai alapján. A Kr. e. 8-7. szd. idejére esik a városállamok kialakulása és változatos történelmi események közepette a 4. szd. közepéig marad fenn ez a politikai formáció. Ez az időszak a széleskörű gyarmatosítás következtében is a gazdasági és kulturális fejlődés időszaka. Kiemelésre méltó a g. filozófia, az építő- és képzőművészet jelentősége.
A városállamok szerepe a macedón világbirodalom kialakulásával ér véget; Nagy Sándor (336-323) hódításaitól számítható a HELLÉNIZMUS korszaka, amely az ő halála után szerveződött birodalmak (ld. DIADOKHÓSZOK) fennállása idején élte virágkorát. A Kr. e. 2. szd. első felétől kezdve a terület feletti hegemónia a Római Birodalom kezébe megy át, amely azonban nem semmisítette meg, hanem átvette és tovább formálta a g. kultúra eredményeit. Ennek velejárója egyebek között a GÖRÖG NYELV általános elterjedése a Római Birodalom NY-i területein, úgy, hogy ez a közös dialektus (koiné) játszotta a helyi nyelvek mellett a közvetítő nyelv szerepét.
A zsidóság a g.-séggel és a hellénizmussal két vonatkozásban került kapcsolatba. Az egyik a babiloni fogság után kialakuló DIASZPÓRA, amely minden vallási-etnikai különállása ellenére sem tudta kivonni magát a hellénizáló hatások alól, a másik Nagy Sándor Kr. e. 332-es hadjárata, amellyel Palesztinát is elfoglalva ide is kiterjeszti a hellénista uralmat. Az ÓSZ-ben igen szórványosan találunk Görögországra, ill. a g.-ökre történő utalásokat (vö. JÁVÁN). Ennek ellenére régészeti - főleg érme és kerámia - leletek azt bizonyítják, hogy - valószínűleg föníciai közvetítéssel - már jóval korábban kialakult valamilyen közvetett kapcsolat.
Az intertestamentális kor a hellénizálódás folyamatának, ill. az azzal szembeni küzdelemnek az időszaka. (Vö. MAKKABEUSOK) Az ÚSZ-i korra a g. vonatkozások már igen jelentősek, amit jelez és befolyásol is az ÓSZ-nek Alexandriában készült g. fordítása, a LXX. Maga az ÚSZ már eredetileg is g. nyelven keletkezett. (Noha Jézus és tanítványai valószínűleg arámul beszéltek, és vannak elméletek, amelyek szerint legalábbis a syn-ok mögött arám eredeti szöveg húzódik meg.)
A »görög« megjelölés az ÚSZ-ben három értelemben fordul elő. 1. Jelenti a származása szerint (etnikailag) g. embert (ApCsel 12,20; 16,1.3; Gal 2,3). 2. A diaszpórában élő hellénista zsidót (Jn 12,20; 7,35). 3. Leggyakrabban a POGÁNY szinonimájaként fordul elő ez a megjelölés, ez esetben lehet etnikailag is g.-ökről szó, de nem ez a döntő. Pál elsősorban a Róm és 1Kor-ben használja ezt a megjelölést azokban az esetekben, amikor a zsidók és pogányok ev-hoz való viszonyát tárgyalja (Róm 1,16; 2,9; 3,9; 10,12; 1Kor 1,22.24; 10,32; 12,13; vö. Gal 3,28).
Pál az ev hirdetése során alkalmazkodik hallgatóinak világszemléletéhez, gondolkodásmódjához. Ennek legszemléletesebb példáját athéni beszédében szemlélhetjük (ApCsel 17,22kk). Ennek ellenére sem igazolhatóak azok a nézetek, amelyek szerint Pál apostol szemlélete és tanítása alapvető hellénista befolyás alatt állott.
SzCs
