Igazság tanítója
Igazság tanítója A qumráni közösséget végső soron létrehozó szeparációs mozgalom vezetője, akit a qumráni szövegek (ld. QUMRÁN), nevének említése nélkül, az »Igazság Tanítója«, vagy, más fordítások szerint, az »igaz«, az »igazi« Tanító (h. móre haccedek) néven említenek. (Követői magukat az »igazság fiainak« nevezték - vö. 1QS 3,20.22; 9,14). Vele szemben áll, szintén igazi nevének említése nélkül, a »gonosz pap«.
Az Igazság Tanítója a HASZIDOK pártjának egyik, különösen is törvényhű vezetője volt. A qumráni közösség szabályzata (ld. QUMRÁN) többször is úgy emlegeti saját vezetőségét, mint »Cádók fiait«. Így nyilvánvalóan a törvényes Cádók főpapi család tagja volt, aki akkor szakított a Makkabeus-mozgalommal, amikor a vidéki papi családból származó (tehát nem cádókita) Jónátán Kr. e. 152-ben magához ragadta a főpapi tisztet (»a gonosz főpap«). Szakítva a bűnös jeruzsálemi templomi kultusszal és az azt vezető főpappal, a »pusztában« (vö. Ézs 40,3), a Holt-tenger menti Qumránban és környékén létrehozta a maga sajátos szervezetű és teológiájú közösségét.
Mivel a szakítás idején (kb. 150 táján) az »igaz Tanító« már nem lehetett fiatal ember, születési éve Kr. e. 180 előttre tehető, s mint a papi nemesség fiatal tagja bizonyosan hellén nevelést is kaphatott.
Teológiai szemléletét, gondolatait a Qumránban fennmaradt, jórészt tőle származó iratokból ismerhetjük meg. E teológiai gondolkodás jellemzői: a Tóra szigorú megtartása, a történelem és az ember apokaliptikus szemlélete, a szentiratok sajátos exegézise, melyhez társult a közösségi élet szigorú papi-katonai jellegű, szerzetesi élethez hasonló szervezése. (Ld. még QUMRÁN)
VG
