Önmegtagadás
Önmegtagadás Az emberi vágyak, kívánságok, ösztönök, indulatok tudatos megfékezése. Mivel vágyaink és indulataink a bűn eszközévé lettek, az önmegtagadás tulajdonképpen ellenállás a bennünk lévő bűnnek. Kaint ebben az értelemben óvja és figyelmezteti maga Isten: »uralkodjál rajta!« (1Móz 4,7). Az, hogy a figyelmeztetés hiábavalónak bizonyul, a bűn és az ember közötti erőviszonyt mutatja.
Jézus kifejezetten önmaga megtagadását kívánja attól, aki Őt követni akarja (Mt 16,24; Mk 8,34; Lk 9,23). Hogy ehhez a kívánsághoz a kereszthordozás szükségességének kifejezése is hozzákapcsolódik minden esetben, az arra utal, hogy az önmegtagadás Jézus szerint magában foglalja az életodaadás készségét is (Mt 10,38-39; Lk 14,27).
Pál az önmegtagadás teljességének megvalósulásáról vall, amikor ezt mondja: »Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem« (Gal 2,20). Lényegében ugyanezt fejezi ki akkor is, amikor a Krisztussal való feltámadásról beszél (Kol 3,1-10).
