Ősevangélium-elmélet
Ősevangélium-elmélet A syn ev-ok hasonlóságainak és különbségeinek magyarázatára vonatkozó elméletek közül az egyik, amely szerint a három első ev-nak a mai formája egy héber vagy arám nyelvű közös ősforrásra nyúlik viszsza. Ez kb. Kr. u. 35 körül keletkezett, és ez az ősi, valószínűleg arám nyelvű irat jelentős forrása a syn-oknak. G. E. Lessing volt az első, aki felvetette (1778), hogy a syn-ok egy nagyon régi arám, apostoli iratnak, a Nazarénus evangéliumnak a különböző kivonatai. A Nazarénus, vagy más néven Héber evangéliumot Hieronymosz még a 4. szd.-ban a Nazarénus szekta körében megtalálta. Némelyek egy arám ősMátéra gondoltak. J. G. Eichhorn továbbvitte ezt az elméletet oly módon (1794), hogy a mi evangéliumaink az ún. ősevangéliumnak egy másik formáját használták. Az arám nyelvű ősevangéliumból később ugyanis fordítások és átdolgozások révén különböző iratok keletkeztek, amelyek más források mellett a mi evangéliumainknak forrásaiként szolgáltak. Eichorn az ősevangéliumból 9 más evangéliumi iratot vezetett le. Hipotézise lehet, hogy mesterkéltnek tűnik, azonban mindenképpen figyelemre méltó, mert nem csak azt teszi nyilvánvalóvá, hogy a Jézus-tradíció írásba rögzítése korán elkezdődött, hanem azt is, hogy az arám ősforma lefordítása görögre nagyon korán megtörtént, és ez több formában élhetett a gyülekezetek körében. Az ősevangélium-elmélet érzékelteti, hogy az ev-ok források alapján készült művek. Ez az elmélet felveti, illetve előkészíti a Logia-forrás feltételezésének alapját. Az ősevangélium-elmélet felismeréséből az mindenképpen helyesnek mondható, hogy a syn-ok egy hosszabb fejlődési folyamat végpontjaként születtek meg a mai formájukban. Emellett helyes az a megállapítása, illetve észrevétele is, miszerint Mt és Lk közös forrást használt. (Ld. még SYNOPTIKUS KÉRDÉS)
LSK
