Pneumatológia
Pneumatológia A SZENTLÉLEKkel kapcsolatos gyakorlati teológiai, közelebbről dogmatikai tanítás (vö. TEOLÓGIA). A Szentlélek a SZENTHÁROMSÁG harmadik személye, és mint ilyen, az ATYÁval és a FIÚval egyenlő. Tehát nem méltóságára vagy rangjára nézve harmadik, hanem a létmódra, a Szentháromság belső ökonómiájára nézve.
A Szentlélek a bizonyságtétel és az igazság Lelke. Hiteles és érvényes tudósítás Istenről, és így magáról a Szentlélekről is csak ott lehetséges, ahol maga a Szentlélek jelen van, és az ember lelkével együtt bizonyságot tesz (1Kor 2,11kk). Ezért a keresztyén tanítás alapkérdése: »vettetek-e Szentlelket?« (ApCsel 19,2).
A Szentlélek Jézus Krisztus Lelke, ezért, bár ők egymással nem azonosak, elválaszthatatlanul összetartoznak. A B kifejezetten különálló egymásmellettiségben szól Krisztusról és a Szentlélekről (1Kor 12,4kk; 2Kor 13,13; 1Pt 1,2). Jézus Krisztust a Szentlélek jelenti ki, és teszi dicsőségessé az ember előtt (Jn 16,13kk). Jézust a Szentlélek bizonyítja ÚRnak (1Kor 12,3), az ember pedig általa lehet a Krisztus tulajdonává (Róm 8,9). A Szentlélek tagolja be az embert az EGYHÁZba, azaz a Krisztus testébe a HIT által (1Kor 12,13; Ef 4,3), és teszi lehetővé a Krisztussal és az emberekkel való közösség gyakorlását: a szeretet megélését (Ef 3,16kk; 1Jn 1,7).
A Szentlélek munkájának másik alapvető fontosságú vonása az írott IGÉvel való kapcsolat. A Szentlélek munkájáról sehonnan máshonnan nem nyerhető bizonyos ismeret, csak az igéből; Isten igéje pedig csak a Szentírásban hangzik, a Szentlélek munkája nyomán. A B emberi bizonyságtétele csak ilyen módon válhat magának Istennek a beszédévé. A Szentlélek munkája következetes, így sohasem tanít mást, mint amit már egyszer a Szentírásban tanított. A Szentlélek és az Ige egymáshoz kötődő szoros kapcsolata óvhat meg a tévtanításoktól és a rajongásoktól (Róm 12,3).
A Szentlélek által meghatározott bizonyságtétel feloldozó jellegű, és szabadságot munkál (2Kor 3,17). E szabadságot újjászülő, megtérésre vezető és ezáltal megigazító munkája hozza létre. Mindez az Ige engedelmes hallgatására, ill. a hálából fakadó jócselekedetekre ösztönöz. A Szentlélek eme felszabadító ajándékát közlik a SÁKRAMENTUMOK, így a KERESZTSÉG és az ÚRVACSORA. A Krisztussal való egyesülés (unio mystica cum Christo) így gyümölcsöző egyesüléssé lesz (unio activa).
A Lélek kijelentése mindenkinek haszonra adatik, vagyis gyümölcsözően hat. A szavakkal történő bizonyságtétellel mindig együtt jár a cselekedetekkel, az életfolytatással történő hitvallás. Erre nézve adatnak a Lélek gyümölcsei (Gal 5,22), ill. a KEGYELMI AJÁNDÉKOK (Róm 12,6; 1Kor 7,6k; 12,1).
A Szentlélek mint vigasztaló is kifejti tevékenységét. A Vigasztaló az igazság Lelke, akit Krisztus küld az Atyától (Jn 14,16kk; 15,26). Aki vigasztalásban részesül, az maga is képessé válik mások vigasztalására.
A Szentlélek vigasztalásának alapígérete, hogy ő az emberrel marad mindörökké (Jn 14,16). Ez azonban semmiképpen nem azt jelenti, hogy akár az egyes hívő, akár az egyház birtokolhatná a Szentlelket, mivel a Szentlélek az egyháznak is, az egyes hívőnek is nem tulajdona, hanem tulajdonosa.
A Szentlélek működésének sajátos területe az EGYHÁZ, eszköze pedig a KIJELENTÉS, az Ige. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Szentlélek csak az egyházban és csak a hívő emberben végezné munkáját, ez ugyanis ellene mondana Isten szuverenitásának.
SzCs
