Sínai-hegy
Sínai-hegy Az ÓSZ egyik legfontosabb eseményének a színtere. Fekvését illetően többféle vélemény, ill. feltételezés látott napvilágot. Ennek oka nemcsak az, hogy a B földrajzilag kevés értékelhető adatot szolgáltat róla, hanem az is, hogy különféle elnevezésekkel illette a hegyet: Hóreb, Isten hegye ( PUSZTAI VÁNDORLÁS). A hagyományokon alapuló álláspont az, hogy a Sínai-hegyet a SÍNAI-FÉLSZIGET déli részén kell keresni a Szuezi- és Akabai-öböl között. Itt is három különböző hegyre gondolnak: a Katalin-hegyre, a Mózes-hegyre és a Szerbál-hegyre. A Szerbál-hegy mellett szól, hogy a Kr. u. 2-3. szd.-ból származó nabateus zarándokfeliratok szerint abban az időben híres zarándokhely volt. Előtte, északon van az egész félsziget legnagyobb és legtermékenyebb oázisa, a vádi Ferán, amely nem csak pálmafákból álló oázis, hanem jó minőségű termőtalaja van, sőt, legeltetésre alkalmas területtel is rendelkezik. A hagyomány által szintén Sínai-hegyként elismert a Mózes-hegy (Dzsebel Musza). Ennek a feltételezésnek az a gyengéje, hogy környékén rendkívül kevés az ivóvíz, pedig Mózes népe kb. egy évig egy helyben táborozott, így a vízellátás döntő szempont volt.
A kutatók másik része a 2Móz 19,16kk alapján arra gondol, hogy a Sínai-hegynek vulkanikus hegyként kellett működni, mert füstölt, mégpedig úgy, mint a »kemence füstje« és az »egész hegy rengett«. Működő vulkánok viszont nem voltak a Sínai-félszigeten, a legközelebbi a mai Arab-félszigeten feküdt az Akabai-öböl keleti oldalán, MIDJÁN területén. Azok a kutatók tehát, akik a vulkanikus jellegzetességet valódinak tekintik és nem Isten megjelenését kísérő jelenségnek, azoknak nem marad más választásuk, mint hogy a Sínai-hegyet midjáni területen keressék. Ennek bizonyítására a következő érveket hozzák fel: Mózes akkor talált rá az Isten hegyére, amikor apósa juhait legeltette, aki Midján papja volt. A midjániták egyik csoportja a KÉNITÁK, és a Bír 1,16; 4,11Mózes apósát kéninek nevezi. A 2Móz 18,12 szerint Mózes apósa Jetró, a midjániak papja áldozatot mutatott be Istennek az Isten hegyénél. Utána áldozati lakomát rendezett és csak meghívott vendégként vettek azon részt Áron és a nép vénei. Ebből azt a következtetést is levonják, hogy a midjániták is Jahvét tisztelték Istenükként, sőt az izráeliták tőlük vették át a Jahve-kultuszt.
A 2Móz 19,16-20 leírása azonban nem igazolja egyértelműen azt, hogy a Sínai-hegynek vulkanikus hegynek kellett lennie. Ez sokkal inkább hasonlít egy rendkívüli hegyi vihar leírásához, amely szintén lehet Isten megjelenésének kísérő jelensége.
Isten megjelenését követi a TÍZPARANCSOLAT tudtul adása (2Móz 20; 5Móz 5), amelyet két kőtáblára rögzített Isten. A Sínai-hegyi történetnek ez a leghangsúlyosabb része, amely a szövetségkötéshez tartozik, mégis attól elkülönítetten, abból kiemelve szerepel. A SZÖVETSÉG megkötését áldozatbemutatás kíséri, és Mózes felolvassa a nép előtt a szövetség könyvét (2Móz 24). Ebben a részben található az ÓSZ egyetlen olyan helye, amikor szemtől szemben látták Istent, és akik látták, életben maradtak. A szövetség megkötését követően Mózes 40 napig tartózkodott a Sínai-hegyen, és itt kapta meg Istentől az utasítást, hogy készíttessen neki hajlékot, SZENT SÁTORt, és készíttesse el annak felszerelését. Mózes távollétét megsokallta a nép, és arra kérték Áront, hogy készítsen számukra ARANYBORJÚt, melyet istenként imádhatnak. Amikor Isten ezt Mózes tudomására hozta, ő lement a néphez a táborba, és haragjában összetörte a Tízparancsolat két kőtábláját, jelezve egyúttal azt is, hogy a nép megszegte, megtörte a szövetség törvényét. Az Úr parancsának engedelmeskedve Mózes két újabb kőtáblát készített, ezeket felvitte a Sínai-hegyre és Isten rájuk véste újból a törvényeket, amelyek már az előzőn rajta voltak.
A B-ban Mózes öt könyvén kívül csak egyszer szerepel önállóan a Sínai-hegy, az 1Kir 19,8-ban, mely szerint Illés Jézábel elől Isten hegyéhez, a Hórebre menekült. A többi helyen mindig úgy fordul elő, hogy megemlékeznek a törvényadásról (Neh 9,13; Mal 3,22), a kőtábláról (1Kir 8,9; 2Krón 5,10), az aranyborjú-készítésről (Zsolt 106,19; ApCsel 7,38), vagy egyszerűen Isten megjelenéséről (Bír 5,5; Zsolt 68,9; ApCsel 7,30). A Sínai-hegy teológiai értékelését a Zsolt 68,18 és a Gal 4,24-25 adja. Az előbbiben az Úr Sínai-hegyről való elköltözéséről és a szentélyben való letelepedéséről van szó, az utóbbi pedig a Sínai-hegyi szövetséget a szolgaság szövetségének nevezi.
SzL
