Vadászat
Vadászat Ez az ősi mesterség nem gyakran fordul elő a B lapjain, pedig a vadászat és annak eszközei (csapda, háló, hurok) gyakran olvashatók a képes kifejezésekben. Vannak történetek azonban, ahol a vadász, ill. a vadászat középpontba kerül: NIMRÓD, aki hatalmas vadásznak számított az Úr előtt (1Móz 10,9), ÉZSAU (1Móz 25,27).
A vadászat elsődleges célja az volt, hogy a szárítással, sózással tartósított ételek mellett friss hús is kerüljön az asztalra. Ezért küldi el Izsák a fiát, Ézsaut vadászni (1Móz 25,26; 27,1-4). Az ÉTKEZÉSI TILALMAK azonban lecsökkentették az ehető vadállatok számát, és az ölés módját is meghatározta. Ez természetesen kihatott a vadászatra is, mert csak olyan vadállatot volt szabad megenni, amely rituálisan tiszta volt (5Móz 14,3-21), és amelynek vérét előírásszerűen kifolyatták (3Móz 17,13).
A vadászat másodlagos célja, hogy az emberre, vagy a háziasított jószágokra veszedelmes vadállatokkal elbánjanak (1Sám 17,34-36). A vadászat mint »sport« Izráelben szóba sem jöhetett, mert az nem az élelemszerzésre irányult, ezért az visszaélés lenne Isten áldásával (5Móz 12,15). Ezzel szemben a nomád országokban kedvelt »sport«-nak számított, némely asszír király már vadasparkkal is rendelkezett.
Vadászszerszámokként a következőket említi a B: íj (1Móz 27,3), háló (Jób 18,8; Ézs 51,20; Zsolt 9,16), kelepce (Jób 18,8; Péld 22,5; Zsolt 69,23), csapda (Jób 18,9.10; Ám 3,5; Hós 9,8), hurok (Jób 18,9), földön elrejtett kötél (Jób 18,10), tőr (Zsolt 124,7; Ám 3,5), gödör (Zsolt 9,16), verem (Ez 19,8; Zsolt 35,7).
A kutyával való vadászat szintén ismert volt Palesztinában, ahogyan ezt néhány B-n kívüli forrás tanúsítja.
SzL
