ruha
ruha: 1. általában (felső) öltözet, – a fejrevaló és lábbeli kivételével; – 2. négyzet vagy téglalap alakú (rendszerint mosható) textildarab, mely lehet lakberendezési, háztartási célú és öltözetelem is; – 3. → kötény; – 4. a ruházkodáshoz fűződő hiedelmek (→ hiedelem) alapja az az elképzelés, hogy ha valamely tárgy közvetlen kapcsolatban állt valakivel, akkor az szimbolizálja magát az egyént is, ezért bármi történik a testi ruhával, az visszahat viselőjére is (→ mágia), ezért nagyon vigyáztak arra, hogy idegen ne jusson a ruha egyetlen darabjához se, mert általa meg lehet rontani a ruha tulajdonosát (vö. pl. azt a mondást, hogy „főzik a kapcáját”). A ruhát ezért sok → előírás és → tilalom kísérte. Pl. fontosnak tartották, hogy a reggeli öltözésnél mindig bal kézre, bal lábra kerüljön föl először a ruha, ez szerencsét hoz (Sárrétudvari). Pénteken nem jó tiszta ruhát felvenni, mert az ember teste kisebesedik. Új ruhában először templomba mentek. Pénteken mosott ruhát nem szabad a gyerekre adni, mert belecsap a villám – tartották a régiek, a szombaton mosott ruháról viszont azt, hogy az megszárad a gyereken. – A halott ruháján nem volt szabad megkötni semmit, mert akkor nem tud menni a másvilágon. A halottat nem szabad másnak a ruhájában eltemetni, mert a ruha tulajdonosának minden ereje elszáll. Idegen ruhát nem szabad a bölcsőre dobni, mert álmatlanságot okoz, az anya ruhája viszont megvédi a kicsi gyermeket a → rontástól. Ezenkívül különösen az alsóruhákat felhasználták a különféle betegségek gyógyításánál, mint segédeszközt, pl. → kifordított ruha. (→ még: népviselet)
Hoppál Mihály
