Régi klasszikusok fordítása
Régi klasszikusok fordítása
1841-ben Hunfalvy Pál neve tűnik fel a régi klasszikusok magyarítása terén; lefordítja Aristoteles könyvét a költészetről és Cicero leveleit a Pisókhoz, pár évvel utóbb pedig Plato kilenc munkájának első magyar fordítása jelenik meg tőle. Kis János Longinust fordítja, majd Pythagoras arany mondatait és egyet-mást Aristotelesből. Czuczor Gergely is beáll az antik irodalom tolmácsai közé, Cornelius Neposában egyikét adva e kor jobb fordításainak. Guzmics Izidor lefordítja Sophocles Oedipus királyát és Euripides Iphigenia Aulisban-ját. Szenczy Imre Julius Caesar Gallus háborúját adja, majd Tacitus Agricolaját és Évkönyveit, valamnit Quintilianus Utasításait az ékesszólásra – valamennyit folyékony, még ma is élvezhető nyelven. Nagy szorgalommal fordította a latin költőket, kivált Ovidiust, Egyed Antal, a kinek kegyetlen hexametereit sokat dicsérték e korban, a midőn a puszta jó szándék is érdem számba ment. 1842-ben a nagy műveltségű Lukács Móric azzal köszöni meg a Kisfaludy-társaság tagjául való megválasztatását, hogy lefordítja Popenak a műbírálatról írt költeményét. Ugyanez idő tájt indítja meg a társaság a Külföldi Regénytárt, hol azonban megengedték a másodkézből való fordítást is. E gyűjtemény számára fordította Petőfi Bernard Koros Hölgyét és James Robin Hoodját.
