Vörösmarty és Szenvey műfordításai
Vörösmarty és Szenvey műfordításai
De térjünk immár az elméletről a gyakorlatra, s vizsgáljuk a magyar műfordítók tevékenységét a Kazinczy utáni korszakban. A harmincas és negyvenes években kevés jó művel gazdagodott fordított irodalmunk. 1831-ben Vörösmarty megkezdte az arab Ezeregy Éj regéinek németből való fordítását, melyet aztán mások – köztük Szalay László és Szenvey József – fejeztek be. Vörösmarty e prózafordítása távolról sem volt annyira sikerűlt, mint Julius Caesarja, melylyel 1839-ben készűlt el s melyet később, 1856-ban, Lear király is követett. E művekről már más helyütt, a Vörösmartyról szóló fejezetben is szó volt. Itt újból hangsúlyozhatjuk, hogy Vörösmarty, a magyar tragikus nyelv legnagyobb művésze, általában szerencsésen birkózott meg Shakspere-rel, noha figyelmes összhasonlításnál itt-ott indokolatlan kihagyásokat és rosszul megértett helyeket is találhatni fordításában. Mindkét fordítás később a Kisfaludy-társaság teljes magyar Shaksperejében talált helyet, a mint hogy általában e társaság működésével függ össze majdan minden, a mit 1837-től fogva a magyar műfordítói irodalom terén érdemeset alkottak. A társaság ez irányú törekvéseiben osztozott különben az akadémia is, mely már 1833-ban megindította a Külföldi Játékszínt, 19 kötetben számos német, és egynehány angol, francia és olasz darab fordítását is közzébocsátva. Itt jelent meg a már fentebb említett Szenvey József legjobb fordítása, a Schiller-féle Messinai hölgy is, melynek jambusai olyan csengők és dallamosak, rímes részletei is oly jól vannak verselve, hogy Szenveyt ez egy fordítás révén is e kor legügyesebb műfodítói közé sorozhatjuk.
