Volf György
Volf György
Összehasonlító nyelvészetünkkel párhuzamosan haladt a sajátképi magyar nyelvtudomány, mely természetes föladatai szerint, a történeti fejlődés, a dialektikus használat s az irodalmi és közéleti nyelv gyakorlati kérdéseit fejtegeti. Történelmi nyelvészetünk anyagának publikálása ép úgy Volf György nevéhez fűződik, mint ama nevezetes eredmények dicsősége, melyeket ő ez irányban folytatott működése közben megállapított. Volf György (1843–1897.) a tanárképző-intézet gyakorló-főgimnáziumának tanára, majd igazgatója, nyelvemlékeink kiadója s a nyelvtörténeti szótár programmjának kidolgozója, utóbb régi míveltségünknek hivatott magyarázója. Tanulmányaiban mindig a nyelv tényei alapján, széleskörű erudicióval állapította meg, hogy a velenczei dialektust beszélő olaszoktól tanultunk írni és olvasni, hogy továbbá első térítőink is olaszok voltak. Ezekkel a tételekkel visszautasította a szláv mívelődési hatásokat vitató elméleteket, s ismertetve a magyarlakta ország szlávjait, meg tudta állapítani: hogy országunk területén élő népfajok közül itt a magyar a legrégibb s ide míveltségének magas fokán állva, telepedett le. Ezek a becses eredmények Volf életének s munkásságának maradandó nyomai míveltségünk történetében, és egyúttal harmonikus befejezői fáradhatatlan munkásságban eltelt nemes életének.
