Állami földtani intézet
Állami földtani intézet
Legott az alkotmány helyreállítása s a kiegyezés létrejötte után alapította a kormány királyi jóváhagyással Gorove István minisztersége alatt a m. kir. földtani intézetet, melynek feladata a magyar birodalom geologiai átkutatása, geologiai térképezése, általában részletes tanulmányozása és leírása. Eddigi munkálkodása folyamán ez az intézet az országnak mintegy harmadrészét kutatta át s adta is ki térképekben és leirásokban, a mely utóbbiak a Magy. kir. Földtani Intézet Évkönyvei és Évi Jelentései c. folyóiratokban jelentek meg, de más önálló nyomtatványokban is eloszlanak, mint a Térkép-magyarázatokban és a Különkiadványokban. Harminc év alatt az intézet muzeuma, mely az átkutatott vidékek geologiai és palaeontologiai anyagát foglalja magában, nagyon megnövekett s nehogy a gyakori költözködések miatt még többet szenvedjen és hogy áttekinthetően felállítható legyen, részére Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter állami költségén új palotát építtetett, (melynek költségeihez Semsey Andor 100,000 koronával járúlt) Az intézet első igazgatója Hantken Miksa volt, a magyarországi kőszéntelepek monografusa s a megkövesűlt állatmaradványok, különösen a mikroszkópos kicsinységű foraminiferák buzgó vizsgálója és leírója. Jelenlegi igazgatója Böckh János, a déli Bakony s a baranyai Mecsek-hegység monografusa és az újabban nagy hírre és érdekességre emelkedett máramarosi és erdélyi petroleumos vidékek kutatója és leirója. A földtani intézethez fűződik Hoffmann Károly, volt műegyetemi tanár, utóbb főgeologus (megh. 1891) működése, mely egyebeken kivül főképen a zsilvölgyi kőszénteknőre, a Bakony és illetőleg a Balatonmellék bazalt vulkánjaira s a szilágyi öbölnek feldolgozására terjedt.
Az imént felsorolt intézetek hatalmas erősségei már jelenleg is és hatásuk következtében mind hatalmasabb tényezői lesznek a nemzet természettudományi fejlődésének és megizmosodásának.
A nemzetek tudományos fejlődését és közművelődését a legjava szellemi munkások is csak akkor vihetik előbbre, ha a kellő eszközökkel rendelkeznek. Itt áll elibünk az elhatározó, sokat eldöntő vagy elősegítő, néha mindent meghiusító anyagi kérdés a maga egész nagyságában és kegyetlenségében. Igaz, hogy Európa nyugoti államai viszonylag is igen sokkal többet költenek a tudományokra, mint mi szegény magyarok; de az is igaz, hogy egyiköknek a tudományos fejlődése sem nélkülözte, sőt időnként nagy haszonnal élvezte azokat a jótéteményeket, a melyekkel a gazdag alapítványok és segedelmek járultak közre intézetek alapítására és gyarapítására, tudományos kutatások, utazások, szárazföldi és tengeri expeditiók s egyéb buvárkodások elősegítésére.
Nekünk is voltak, büszkeséggel említhetjük, gazdag alapítványokat tett adományozóink, a kik, miként egykor az erdélyi fejedelmek, a nemzeti tudományát és közmívelődését hathatósan előmozdították: volt egy Széchenyi Ferencünk, a ki könyvtárával és egyéb gyűjteményeivel a magyar Nemzeti Muzeumot megalapította, egy Telekink, a ki könyvtárával a magy. tud. Akadémia mai könyvtárának kezdetét megadta, ott vannak Széchenyi István és társai, a kik nagy adományaikkal a magyar tudományos Akadémiát megalapítják; Mikó Imre és barátai, a kik igen nehéz időkben, nagy áldozatok árán, hozzák létre az igen nagy fontosságú Erdélyi Muzeum-Egyesületet és annyi más! Hiszen a magyarság örök időktől fogva jobban rá volt szorúlva mint más boldogabb nemzetek, a melyeknek sok mindenre telik országos állami pénzekből: speciális kutatásokra, nagyszerű tudományos intézetekre, messze világokat bejáró expeditiókra és egyebekre, – jobban rá volt szorúlva arra, hogy a saját fiai és jelesei erejéből alapítson országos nemzeti intézetet.
