Kisebb természetrajzok
Kisebb természetrajzok
Az 1830-tól 1870-ig terjedő negyven éves időszak semmiben sem volt oly gazdag mint természetrajzokban, a melyek nagyobb része az iskolák használatára készűlt. Ilyenek voltak a megjelenés időrendében: Borosnyai Lukács Rövid természet historiája 1839; Soltész János sárospataki tanár számos iskolai természetrajza, fizikája és egészségtani könyvei 1839-től fogva négy évtizeden át különféle kiadásokban; a Füvészet alapvonalai (a magyar hölgyek díjával koszorúzott pályamű) Budapesten 1873-ban. Peregriny Elek különféle kiadású Természettörténetei (1842–52); Csécsi (Nagy) Imre orvosdoktor és debreceni tanár igen jó magyarsággal írt könyve: Földünk, s nehány nevezetesb ásvány rövid természetrajza, három kiadásban 1842, 1843, 1861; Kriesch János természetrajzi könyvei (1863–1874), valamint Halaink és Haltenyésztésünk című, az Akadémiánál Vitéz-jutalmat nyert munkája (1868) és méhészeti, valamint halászati népszerű kézikönyvei. A legszebb munkák egyike volt A természet könyve, melyet Schoedler után Jánosi, Mentovicz és Szász károly, akkor nagykőrösi tanárok, fordítottak magyarra. Az előszóban már kikelnek a Schuster-Bugát-Nendtvich-féle purizmus ellen, de a szövegben még sem tudtak tőle egészen megszabadúlni. Ezekhez számos fordítás csatlakozik, valamennyi szakból, gyakran névtelenül. Ide sorakozik Hanák János becses műve Az állattan története és irodalma Magyarországban (kiadta Pólya József, 1849-ben).
